Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(~feletet SAJKA. Miért volna? JÚLIA. Szóval nem mondta el magának? SAJKA közömbösen. Nem mondta. JÚLIA. Egy embert mentett ki tegnap este a Dunából. Sajka elgondolkodik, megemeli kalapját, mintha szellőztetni akarná a fejét, visszateszi. SAJKA. Most már értem, hogy miért olyan harapós ma. Utánaugrott a vízbe? Júlia bólint. SAJKA. A kirelejzumát! Meg van veszve. Belefulladhatott volna! JÚLIA. Kétszáz méterre sodorta el őket a Duna. Olyan hideg volt a víz, hogy mind a ketten kékre voltak fagyva. Belép Farkas Zénó, mogorván Nagy Júliához. FARKAS. Mi tetszik, kisasszony? Maga is csak azért jött, hogy felbosszantson? ... Minek köszönhetem a szerencsét? Tekintete a lány kezében lógó kalapra esik. Úgy, a kalapommal fárasztotta magát? Még nem tudja, hogy az ember csak azt felejti el, amit el akar felejteni? Most megint a nyakamra hozta ezt a szélütötte sváb süveget, ahelyett, hogy a Dunába dobta volna. JÚLIA. Ha a professzor úrnak nem volt lelkiiereje hozzá! FARKAS figyelmesen nézi. Akkor miért kívánom meg mástól? ... Igaza van, kisasszoy. Ráhibázott életem s tudományos munkám alapvető fogyatékosságára, a jellemgyengeségre. JÚLIA. Bocsánat. Az ajtó felé indul. FARKAS. Maradjon csak, Nagy kisasszony. Még volna ehhez egy-két szavam ... Maga nagyon fiatal, még nem tudja, hogy az élet milyen furfangos. Hogy én végzek- e el valamit, vagy maga, az egykutya az eredmény szempontjából: a kalap a Dunában van. De nem az eredmény a fontos, hanem a folyamat. S megeshetik, hogy én az eredményt elfogadom, de a folyamatban nem kívánok részt venni. JÚLIA önkéntelenül. Az a baj. FARKAS gőgösen. Ha a király maga hóhérolna, akkor éhen veszne a hóhér. Nagy Júlia a fogasra akasztja a tanár kalapját, szótlanul biccent, újra az ajtó felé indul. FARKAS utánaszól. Miért hagy faképnél, kisasszony? JÚLIA. Megmondhatom, amit gondolok? FARKAS. Nos? JÚLIA nagyon komolyan. Mert nagyon sajnálom professzor urat. FARKAS komoran. Ez talált. Hátrafordul, kiáltva. Hé, Mátyus, hol a fészkes fenébe bújkál? Miért nem andak ide székeket, ha látják, hogy vendégem van? ... Már egy órája állok itt az ajtónál, és senkinek nem jut eszébe, hogy nem vagyok gólyamadár. SAJKA egy-egy székkel a hóna alatt. Tessék! FARKAS. Az aggok menhelyén jobb dolgom lenne. Meglátja, addig fognak itt sanyargatni, amíg végül is meg nem házasodom. Micsoda székek ezek? Erre ültessek vendéget? Jöjjön, Nagy kisasszony, menjünk be a szobámba! 514
