Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
Cftlelet szer annyit zabálsz, mindenkival jóban vagy. Nem szeretem az ilyen príma embereket. BÁLINT csodálkozva. Nem értem. OCSENÁS vigyorogva. Mitől vagy olyan boldog? Egész nap olyan elégedett vagy, mint a kisangyal a fáskamrában. Vagy fütyörészel, vagy énekelsz, vagy vihogsz ... S ha holnap kiteszik a szűrődet? BÁLINT. Ki van zárva. OCSENÁS. Angyal! Angyalban is ritka ócska példány. Tegyük fel, hogy nem tesznek ki az utcára, de a gyár leég vagy tönkremegy, s úgy kerülsz ki. Akkor már másnap új munkát találsz? BÁLINT. Esetleg csak egy fél év múlva. OCSENÁS morogva. No, és fél évig koplalni fogsz. Hát akkor mit fütyörészel most, mint egy hülye madár?! Tessék már most elégedetlennek lenni azért a félévért, amikor koplalni fogsz, s azért a másikért, amely majd két-három év múlva jön el. .. BÁLINT. Jól van, hagyd abba! OCSENÁS. Egy príma ember vagy! Bejön a gyárba, két sihtában dolgozik, tehát elveszi egy másik ember elől a munkát, felnyalja magát a mérnök úr kegyeibe, s tíz év alatt a mi hátunkon egy olyan álomszép kövér hajcsárrá képezi ki magát, hogy még a kutyák is megugatják. BÁLINT reszket dühében. Vondd vissza! OCSENÁS gúnyosan. Szívesen, ha fizetsz egy fröccsöt. BÁLINT. Nem tudsz komolyan beszélni? OCSENÁS. Egy pacsirtával? Aki egész nap énekel? Bálint türelmét vesztve lehajtja a fejét s teljes erejéből beleszalad a hosszú kamasz gyomrába. Ebben a percben a gyár kapujában feltűnik Rosner. ROSNER. Micsoda verekedés ez, kérem szeretettel? Nálam kérem nem lehet csak úgy verekedni. Tessék a ring közepére állni és szabályszerűen birkózni, ahogy tisztességes emberhez illik. Rosner karjával a gyár előtti bekerített pázsitra mutat, a fiúk lassan követik, felállnak egymással szemben. Bálint most végrehajtja azt a tervét, amelyet egykor az anyjának előadott: lebukik Ocsenás lába közé, a farával a magasba emeli, s a hátára zuhanó meglepett testet két vállra nyomja. OCSENÁS feltápászkodik. Kedvesen mosolyog. Masszív gyerek vagy. Délben én fizetek neked egy fröccsöt. 91. kép. Bent a gyárban. Mire a két fiú munkaruhájában bevonul a generátorba, Rosner mérnök már a kondenzátor mellett áll. ROSNER. Öt perc késés! Azt hiszik, hogy lopom a pénzt, kérem szeretettel ... Tessék velem jönni az irodába! 92. kép. Rosner két fröccsöt önt pohárba. ROSNER. Tessék koccintani és kibékülni! Nálam nem lehet verekedni, s békéden hangulatot teremteni, mert ez a munka rovására megy, valamennyien tudjuk. Min vesztek össze? 440
