Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
CfeltUt A két fiú hallgat. ROSNER. Ha magánügy, azokat ne a gyárban tessék elintézni. Gyorsabban igyanak, kérem, nem érünk rá. OCSENÁS fölemeli poharát. A mérnök úr egészségére! ROSNER ránéz. Felesleges. Ne tessék sündörögni. 93. kép. Este, a munkából jövet Bálint hazakíséri Ocsenást. Néma jelenet. Szótlanul baktatnak egymás mellett, szemlátomást jó egyetértésben, Ocsenás egyszer megveregeti Bálint vállát, ez hálásan mosolyogva felnéz új barátja arcára. 94. kép. Ocsenásék konyhája, egy vasággyal. OCSENAS. Itt jól elalhatsz. Ha nappali sihtában dolgozok, ebben az ágyban olyan príma éjszakáid lesznek ... No, még szobatársad is van. Egy kendermagos tyúk ül egy szék támláján, Bálint vállára repül. 95. kép. Éjszaka. Ocsenás bevonul a szobájába, Bálint boldogan levetkőzik, lefekszik, Ocsenás még egyszer rányitja az ajtót. OCSENAS. Abban maradtunk tehát, hogy hétfőn együtt megyünk ki a tüntetésre. BÁLINT. Együtt hát. OCSENÁS. Az üzemben mindenki kivonul, neked ezek szerint két példányban kell megjelenned. BÁLINT. Miért két példányban? OCSENÁS vigyorog. Mert egy príma ember vagy. Dolgozni is két sihtában dolgozol. Bálint ágya szélére ül. Ne félj semmit, komám, nem fázik fel a vakbeled. Fél tíz-tízkor elindulunk együtt az üzemből a Hősök terére, ott gyűl össze az egész munkásság Angyalföldről, Újpestről, Csepelről, leszünk vagy ötvenezren. BÁLINT csodálkozva. Ötvenezren? OCSENÁS. Remélem. Hacsak a munkanélküliek jönnének el, akkor is legalább annyinak kéne lenni, de ott leszünk az üzemekből is. BÁLINT elgondolkodva. Nem volna jobb, ha csak azok tüntetnének, akiknek nincs munkájuk? Miért kell azoknak is, akiknek van? OCSENÁS morogva. No. BÁLINT. Azért kérdem, mert ha mi elvesztünk egy munkanapot, akkor tulajdonképp mi fizetjük meg a tüntetést. OCSENÁS ránéz, fejét vakargatja. Ide figyelj, te príma! Ha egy ló lesántul az egyik lábára, akkor hiába jó a másik három, mégsem bír járni. Ha a munkásosztály sântul le az egyik lábára, az sem. Azért kell megmutatnunk, hogy összetartunk. BÁLINT fejét rázva. Ahhoz az kellene, hogy minden munkás úgy szeresse a másikát, mint az édestestvérét. Meg fegyverünk is legyen, hogy megvédhessük magunkat a rendőrség ellen. OCSENÁS. Haladsz, szaktárs. Úgy is lesz. BÁLINT újra megrázza a fejét. Nem hiszem. Én olyan embert nem ismerek, aki meghalna egy másikért. Az ember igazán csak magában bízhatik. 441
