Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)
(felvitt BÁLINT. Itt mindig ilyen rossz szag van? JULISKA. Csak első nap. Most már nem érzek semmit. Azelőtt hol dolgoztál? BÁLINT. Sehol. JULISKA. Karácsony óta sehol. Annak már egy fél éve. BÁLINT mogorván. Egyszer három napig Kistarcsán. Nagyon jó munka volt. JULISKA. Mi? BÁLINT. Koldultam. Az anyám küldött. Meg kellett fognom a Bözsi kezét és bemennem a házakba. De aztán megpofozott egy csendőr, és abba kellett hagynom. JULISKA. Kár. Pedig az nagyon érdekes lehetett. BÁLINT egyre mogorvább. Nagyon. JULISKA sértődötten. Ha morogsz, akkor eridj haza. Úgy unatkozom veled, mintha már tíz éve a felesleged volnék. BÁLINT. Hallgass egy kicsit! Ha felnövünk, akkor eljössz velem egy szigetre? JULISKA csodálkozva. Miféle szigetre? BÁLINT. Egy lakatlan szigetre. Az Indiai-óceánon még sok ilyen lakatlan sziget van, pálmafákkal meg majmokkal, s egész esztendőben melegen süt a nap. JULISKA. Jaj az nagyon szép lehet. De miért menjünk egy lakatlan szigetre? BÁLINT mereven maga elé néz, leszegett fejjel. Hogy ne kelljen mindenkinek előre köszönni. Ha én itt maradok Pesten, akkor olyan ember lesz belőlem, akinek mindig előre kell köszönnie mindenkinek. Olyan rongy ember nincs Pesten, hogy ne kelljen a kalapomat levennem előtte, mert hátha tud segíteni rajtam. JULISKA. De mit fogunk enni azon a szigeten? BÁLINT. A tenger tele van rózsaszín halakkal, amelyek éjjel a víz alat világítanak, s akkor puszta kézzel megfoghatod őket. JULISKA. Nem szeretem a halat. BÁLINT. Datolyapálmák is vannak, azokat csak meg kell rázni. S van egy Miksa nevű nagy himbálódzó pillangó, az olyan szép, hogy napokig nézheti az ember s nem unja el. JULISKA. S azt fogjuk enni? S hogy jutunk el arra a lakatlan szigetre? BÁLINT. Előbb gyalog elmegyünk Fiúméig s ott én elszegődök matróznak, te meg szakácsnőnek vagy pincérlánynak. JULISKA. S mit csinálunk ott egész nap azon a lakatlan szigeten? BÁLINT. Tanulunk meg halászunk. JULISKA eltűnődik. Nem megyek. Pesten maradok. Bálint feláll s a kislánynak hátat fordítva szótlanul elindul. De néhány lépés után hosszában el vágódik a padlón. Az apáca orvost hivat, ez megvizsgálja. ORVOS. Hát ez a gyerek legalább két napja nem evett egy falatot sem, persze, hogy elájult. Az apáca ételt hoz fel a konyhából, megetetik az ágyba fektetett gyereket. A női betegek is előszedik az éjjeli szekrényekbe félretett ételmaradékaikat, körülülik velük Bálint ágyát. Mások pénzt gyűjtenek számára, tizennégy pengőt. De amikor át akarják adni Bálintnak, ez haragosan visszautasítja s kiugrik az ágyból. 425
