Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

Függelék - Felelet. Filmforgatókönyv (1972)

(felelet

ANGÉLA. Jól van, Zénó. Ne hagyjuk el magunkat!

FARKAS. Jólesik bicegni.

ANGÉLA. Nem baj. Eszel valamit? Süttessek egy rántottát?

FARKAS. Hozass be egy üveg bordóit!

ANGÉLA. S egy kis rántottát? Négy napja nem ettél meleget, igaz? Csönget, a belépő inashoz. Hozzon be egy üveg bordóit és készíttessen tíz tojásból rántottát, pirított kenyérrel és két hámozott uborkával!

FARKAS utánanéz az inasnak. Mikor küldöd már el ezt az embert? A szagát sem bírom.

ANGÉLA. Nincs semmi szaga. S a fizetéséből tartja el a szüleit, nem küldhetem el, belátod? ... Egyébként Eszter keresett az éjjel.

FARKAS. Tudom.

ANGÉLA. Személyesen volt itt éjjel kettőkor.

FARKAS. Tudom.

Angéla lopva figyeli a tanárt. Ez mellére csüngő fejjel, mozdulatlnul ül.

FARKAS. Utána eljött hozzám a laboratóriumba.

ANGÉLA. Éjjel kettőkor?

FARKAS. Igen.

ANGÉLA. Beszélni akarsz róla?

FARKAS. Igen.

ANGÉLA. Valami baj van?

FARKAS. Igen. Szíven lőtte magát.

ANGÉLA feláll, széttárja karját. Mit mondasz?

FARKAS. Nem halt meg. A János szanatóriumba vitettem.

Inas belép, tálcával.

FARKAS. Tegye le az asztalra! Nem kell teríteni. Mit bámul rám, hülye? Lábasban hozta? Helyes ... menjen már ki!

Inas összecsapja sarkát, el.

ANGÉLA. Szíven lőtte magát?

FARKAS a rántotta fölé hajlik, megszagolja, enni kezd. Nem halt meg, nem is fog. Minthogy a nők nem tudnak anatómiát, tehát a revolver csövét a bordájára illesztette, aminek következében a golyó oldalt lecsúszott.

ANGÉLA. De hát miért?

FARKAS. A rántotta el van sózva. Angéla, gyújts rá egy Virginiára! Jól esik most beszélnem. Nincs senkim, akinek elpanaszkodhatnék.

ANGÉLA rágyújt. Ma még csak egyet szívtam.

FARKAS. Angéla, én sokáig azt hittem, hogy hozzá tudok nőni terheimhez. A természet sokféle szenvedést ismer, s az embernek egyebek között nyilvánvalóan az is adolga, hogy helyesen válasszon közöttük: azt, amelyik hozzávaló. Én rosszul választottam, Angéla, önhitt és mohó voltam, s egy olyan nemtelen megterhelést választottam, amelyet ma már teljes erőmből visszautasítok. Attól tartok, hogy választásom perdöntő tanúság lesz emberi hitványságom mellett. Amikor Eszter tizennyolc évvel ezelőtt a szeretőm lett... Elhallgat.

407