Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1977 - Emlékeztető
1977 természet szeretete - egyenlő az élet szeretetével. A természet rendjének erőszakos megbontása merénylet az élet, merénylet önmagunk ellen.- Mi indította önt az állatok, a természet szeretetére? Alig van műve, melyben ne az állatok védelmezőjeként lépne fel.- Gyermek- és ifjúkoromban egyszerűen csak vonzódtam hozzájuk. Amennyire vissza tudok emlékezni, mindig volt valamilyen állatunk. Talán az első, amelyikre jól emlékszem, egy kis fehér macska volt. Hosszú és bonyolult névre kereszteltem, Berzsenyinek egy sorát idézve: „Hacsak ott nem lebeg vészes haragjában Rákóczi szelleme.” Ez persze csak játék volt, köznapokon egyszerűen Hacsak-nak szólítottam. Valahogyan odavetődött hozzánk, befogadtuk, nálunk maradt. Luca kutyánknak kétszer is a bábája voltam. Az első alkalommal öt koromfekete kölykét segítettem világra. Budai és füredi kertünkben sok rigónk, cinkénk, szalonkánk, balkáni gerlénk volt. Sajátunknak érezzük őket, holott csupán kedves, szívesen látott vendégeink. Jól tudják, hogy nálunk mindig terített asztal várja őket. De ezek csupán érzelmek... Intellektuálisan azzal magyarázom az állatok iránti szeretetemet, hogy - jóllehet tudom, pusztítják egymást -, szemben az emberrel, ártatlanok. Egyetlen állatfaj sem akar uralkodni a másik felett. Soha nem öl passzióból. Létfenntartásáért, utódaiért küzd. Nem szeretem az aesopusi meséket, sokan szó szerint értik... Az állatvilágban - legalábbis tudatosan - semmi olyasmi nem fordul elő, mint ezekben a mesékben. Persze Aesopus sem az állatokról költötte a meséit... Az ember az, aki nemcsak önmagáért és utódaiért küzd, hanem gőgjében az egész világnak ura akar lenni.- Megnevelhető-e az ember? Visszavezethető-e a természetbe?- Talán. Suba kutyánkat mindenesetre rá tudtuk szorítani egyfajta szociális magatartásra. Megfogott és összeroppantott egy fészekből kipottyant rigófiókát. No, nem gonoszságból, csupán ösztöneinek engedelmeskedve. Alaposan megszidtuk érte. A következő alkalommal sértetlenül tette le lábunk elé a kis madarat ... Diadalmasan, dicséretet várva nézett fel ránk: íme, megtanulta a leckét. Öregember vagyok, talán megbocsátható a szkepticizmusom. Nem tudom, az ember is ilyen könnyen, ilyen gyorsan tanul-e... De azért arra kérem Önöket, igyekezzenek a lapjukban tanítani. És kívánok ehhez sok sikert! Emlékeztető Először: Népszabadság 1977. ápr.3. 79.sz. 14-15. - Első három bekezdésének golyóstollal írt fogalmazványa a PIM Déry-hagyatékának 79., Vegyes irodalmi kéziratok kézirattári egységében: Hordalék pallium, A Múlandóságról címkéjű füzet. 326