Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1965 - Az irodalom lehetőségei napjainkban
1965 Búcsúzóul engedjék meg, hogy valamennyiüknek további munkájukhoz nyugodt lelkiismeretet és békés szívet kívánjak. Az irodalom lehetőségei napjainkban Kiadatlan? - Német nyelvű fogalmazványa - Möglichkeiten der Literatur heute címmel - a PIM Déry-hagyatékának 64., Naplók, jegyzetek, interjúk Vegyes irodalmi kéziratok - kézirattári egységében: Vegyes irodalmi kéziratok pallium, Möglichkeiten d. Literatur címkéjű ßzet. -If. terjedelmű legépelt tisztázata uo. 62., Műfordítások, idegen nyelvű prózai művek, cikkek, interjúk, előadások egységben: D. T. idegen nyelvű cikkei pallium. Ez utóbbit közöljük - Csal a Károly fordításában. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a gépirat bal felső sarkában Déry kézírásával: Volk und Welt (Weimar). Efelirat alapján igen valószínűnek látszik, hogy a weimari nemzetközi írótalálkozóhoz kapcsolódik; hogy tudniillik az NDK vezető politikai kiadója (mely 1965-ben a Feleletet is megjelentette) külön kiadvánnyal kívánt csatlakozni a jeles eseményhez. Feltétezésünket egyértelművé teszi a kiadónak az az 1965. június 2-án kelt távirata, amelyben a hó végéig kéri a címben jelzett cikk megküldését (l. PIM Déry-hagyaték 33., D.T.-nak írt levelek: Volk und Welt pallium). A tervzett antológia megvalósulásáról nem tudunk; lehet, hogy a beérkezett írásokat a kiadó nem találta eléggé „harcosoknak”. (Déryé semmiképpen sem mondható annak, különösen az igazság és hazugság motívumának ismételt és sarkalatos felvetése miatt.) Úgy képzelem, hogy a címben kérdés rejlik, amit politikailag tettek fel. Mondjuk, a legegyszerűbb formájára hozva, így hangzik: littérature engagée vagy nem engagée? Az egyetlen kéziratlapra szorítkozó felelet szükségképpen csak aforisztikus lehet. A kérdés előfeltételét álproblémának tartom. Minden műalkotás elkötelezett az emberek iránt. Ami a politikai elkötelezettséget különösen illeti, a művész maga lehet ugyan átitatva egy bizonyos világfölfogással - és a jó mű ezt minden pórusából izzadni fogja -, de amikor ezt megpróbálja munkájában a politika szolgálatába állítani, akkor ez csaknem mindig csorbát szenved. A világszemléletileg ihletett művésznek csakis stratégának szabad lennie, a taktikai célkitűzéseket én nem tartom semmire. A műalkotás mindig az egész embert célozza meg, és egészében akarja megragad29
