Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1965 - Felszólalás a weimari nemzetközi írótalálkozón
1965 lizmusáért (Sic!), a szép és jobb társadalomért él; végül felszólítja az írókat, hogy az igazságot írják, (!) s hogy lépjenek fel a háború és fasizmus ellen. A Neues Deutschland május 21-i számának melléklete már csak a felszólalás bevezető és zárómondatait hagyta el. A teljes német szöveg egyedül a könyvalakban megjelent jegyzőkönyvben olvasható. Az írótalálkozóról készült beszámoló, amely szintén megemlékezik Déry felszólalásáról: Cseres Tibor: Tíz nap Illyéssel és Déryvel. = Európai Utas 1993. jún., 11.sz. 73-75.; továbbá Garai Gábor: Törmelékek Weimarból, Wartburgból. = Magyar Nemzet 1985. dec.24. 301.sz. 18. - bár ez utóbbi nem említi Déry publikációs konfliktusait. Csongár Álmos (1920-), Berlinben élő esszéista, műfordító; 1945 után sorozatban fordított magyar szerzőket Asztalos Istvántól - Dobozy Imrén, Hidas Antalon, Ke szí Imrén, Lengyel Józsefen, Mikes Györgyön, Móricz Zsigmondon, Szabó Pálon át - Tersánszky J. Jenőig és Thurzó Gáborig (hogy csak az ismertebb neveket említsük). Visszaemlékezései: Mit tausend Zungen (1984). Újabban Friedrich Nietzsche munkásságával foglalkozik. A magyar küldöttség legidősebb tagjaként szólalok fel. Mint önök tudják, Magyarország kis ország. Irodalma is kicsiny. Én magam egy kis képviselője vagyok ennek az irodalomnak. Ennek megfelelően - s az elnökségi kérésnek is engedve - szíves hozzájárulásukkal rövidre fogom szavaimat. Mint ahogy sok kartársam, főképp a németek tudják, az elmúlt két év alatt - azután, hogy kiengedtek a börtönből - több felolvasást tartottam Nyugaton, jelesül Ausztriában, Nyugat-Németországban, Olaszországban stb. Noha csak irodalmi munkáimból olvastam fel, szükségesnek tartottam leszögezni, hogy nem kívánok sem politikai alanyként, sem politikai tárgyként szerepelni; kérésem, hogy írónak tekintsenek és akként értékeljenek. Mindazonáltal szükségesnek véltem annak a megállapítását is, hogy szocialista vagyok, hogy szocialista maradtam. Szíves engedel- mükkel ezt itt, a Német Demokratikus Köztársaságban is megismétlem: szocialista maradtam. De hadd tegyem hozzá - s minthogy barátok között vagyok, világosan, s egyértelműen tegyem hozzá-, hogy csak egy olyan szocializmussal érhetem be, bárhol legyen is ez a világon, amely igazságosságon alapszik, s ahol az igazat mondják és beszélik. Egy igazságosabb emberi társadalmat akarunk felépíteni, de igazmondás nélkül nincs igazság sem. Az az író, aki nem az igazat írja, nem író. Az előttem járó felszólalók valamennyien kifejtették, hogy mindent el kell követnünk a hitlerizmus visszatértének megakadályozására. Természetesen teljesen egyetértek ezzel a gondolattal, de a magam személyét illetően fölöslegesnek tartom, hogy tovább boncolgassam. Valóban, mi azért jöttünk itt össze, hogy a béke mellett tüntessünk, a fasizmus ellen, a terror ellen, bármilyen formába öltözzék is. A magyar küldöttség teljes szívéből csatlakozik ehhez a tüntetéshez. 28
