Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1974 - Réz Pál: Déry Tibor. Tv-interjú
1974- Néha szivart is szívsz.- Egy nagyszivart... minek hívják?- Ez a holland szivar.- Nem, nem ezt a köz...- Dózsa?- Dózsát, igen, Dózsát és egy kisszivart.- Kártya?- Egész életemben imádtam a hazárdot, hogy ez annak tulajdonítható-e, hogy hiányoztak az életbeni kalandjaim, erre sem foghatom, volt nekem ebből is bőven osztályrészem. Szerelmek, utazások, szegénység, éhezés, börtön, közönséges emberi életre való élelemmel voltam ebből a szempontból is megajándékozva, tehát hagyjuk ezt a kérdést nyitva, hogy miért szerettem kártyázni.- Ha azon gondolkoznál, hogy kik voltak azok az emberek, akik a legnagyobb hatással voltak az életedre, akkor kiket említenél?- Egy kissé zavarban vagyok, mert megint vissza kell térnem a feleségemhez, akivel hány évig is élek együtt most már? ...- Húsz éve éltek együtt.- Igen, húsz éve már?- Hajói számolom, 1956 óta, tizennyolc éve.- Hát igen, nagyon gyakran ádáz közelharcok révén. Én nem vagyok harcos természet, pláne most, ebben a koromban. Én inkább megalkuvó vagyok. Az életnek az egyik legfőbb értéke a kompromisszum lehetősége, politikában is, érzelemben is, csak az ifjúság nem bízik a kompromisszumban. Bizonyos koron túl, tehát a férfikorba érve, az ember tudja azt, hogy az élet megalkuvás, de alku is, nemcsak mgalku- vás, tehát olyan alku, amelyikben én is jutok előnyhöz, az ellenfelem is. Na most, ilyen alku volt és van a mai napig köztem és a feleségem között.- Barátaid, akik hatottak rád akár személyükkel, akár az írásaikkal, olyanokra gondolok, akikről még nem esett szó?- Elsősorban Lukács, aki inkább a személyével hatott rám, mint az írásaival. Én kevéssé vagyok alkalmas filozófiai rendszereknek a megértésére és feldolgozására, rám az ő saját személyén át kifejezett filozófiája hatott inkább. Rendkívül bölcs ember volt, hozzá kell tennem azt, hogy mint az írói barátságokban lenni szokott, mi is mind a ketten adományozók és befogadók voltunk. Én nagyon sok dologban nem értettem egyet Lukács Györgynek a nézeteivel, parázs veszekedések voltak köztünk, de meg nem szűnő szeretettel a szívemben, amelyet haláláig fenn tudtam magamban tartani, és ma is egyik legfájdalmasabb emlékem, hogy nem tudtam ott lenni a halála percében, nem tudtam nála lenni.- Tulajdonképpen a sikered első jelei voltak Lukács elismerő írásai. Ez a siker az utóbbi években lett közönségsikerré. Gondoltad volna valaha, hogy bestseller szerző leszel, hogy ilyen nagy példányszámban jelennek meg a munkáid, a színházban a Pop-fesztiválbó\ készült színpadi játék is ilyen nagy sikert arat? Milyen érzés ez?- Soha életemben nem gondoltam volna, azt hiszem, már említettem a beszélgeté255
