Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1965 - Franz Endler: Csupán stiláris javítások
1965 hogy a regényt már Kelet-Berlinben is kihozták. Egy múlt ősszel befejezett regény vár még megjelenésre. Ez Szent Ambrus életéről és az egyház érdekében végzett tevékenységéről szól, ami főképp kiátkozásra szorítkozott. Szatirikus legenda, ha úgy tetszik. Magyarul A kiközösítő a címe. Hogyan hangzik majd németül, az legyen a fordító gondja. Az irodalom helyzetét a mai Magyarországon Déry viszonylag pozitívnak mondja. Nézete szerint ma minden író tetszés szerint publikálhat - persze, egy kivétellel: nem támadhatja a rendszert. Déry emlékeztet Kádár mondására: Aki nincs ellenünk, az velünk van, és hangsúlyozza, hogy ez a művészi véleménynyilvánításokra is alkalmazható. - A jelenlegi helyzetet elviselhetőnek tartom, és a fennálló politikai világviszonyok között az egyedül lehetségesnek Magyarország számára. Ami engem személyesen illet, érdeklődéssel követem a világ folyását. Déry, akinek sok barátja van külföldön, és tudja, hogy alkotómunkáját Magyarországon, de szintúgy Nyugaton is állandó figyelem kíséri, kedvtelve hozzáteszi, hogy néhanap szenvedni szokott a kritikáktól. Mindenesetre másképp, mint ahogy gondolná az ember. - Néhány embernek reggeli stimulánsként konyakra van szüksége. Nekem a műveimről a külföldi lapokban folytatott értekezések olvasása adja azt az egészséges dühöt, ami jó alaphelyzetet teremt a munkához. A G. A. úr X.-ben című regényét, ezt a kísérletet a mai világ ábrázolására, nemrégiben a Le Monde Déry Tibor X.-ben mottó alatt interpretálta, és „az emberiség szatíráját” mint Magyarország bemutatását értelmezte. - Nem ártana egy helyreigazítás az Ön lapjában. Az efféle interpretációk természetesen nem stimmelnek, és sem az én, sem a műveim megértését nem segítik. Déry dolgozószobájában a könyvespolcokon megtalálható a legújabb külföldi irodalom (Max Frisch például a Gantenbein legyen a nevemmel van képviselve). Hogy honfitársai hasonlóképp jólértesültek volnának, abban kételkedik. Egy folyóirat, amelyik kizárólag az új külföldi irodalommal foglalkozik, hoz ugyan részleteket Camus vagy Beckett műveiből, de „csakis olyat, ami fogyasztható”, és ezáltal nem ad átfogó ismeretet a modern irodalomról. Amellett csak szűk értelmiségi réteghez szól. Déry örömest ápolja kapcsolatait Nyugaton és Ausztriában - májusban egy kongresszuson vesz majd részt Bécsben, amelynek napirendje pillanatnyilag még nem ismeretes előtte. - A kongresszusok: egyfajta formaság. És vannak formaságok, amelyeket nem mellőz az ember. Hogy néhány magánbeszélgetés a hivatalosak peremén gyümölcsözőbb lehet, mint maga a kongresszus, azt Déry a reményei közé sorolja. Déry „érdeklődése a világ folyása iránt” azoknak a művelődéspolitikai beszédeknek és cikkeknek az ismeretére is vonatkozik, amelyeket a Szovjetunióban tartanak vagy írnak. - Szeretném, ha semmi dolgom nem lenne az aktualitásokkal. De úgy látszik, hogy mi magától értetődően testvéri kapcsolatban vagyunk a szovjet irodalom- politikával. És az a bizonytalanság, amit saját hazájában e politika új irányvonala kelt? - Természetesen van némi bizonytalanság. De vajon tudja-e az ember Nyugaton, hogy Erhard és de Gaulle rá szokott-e ripakodni egymásra, és miképpen? Déry meggondolandónak tartja, hogy egy elkötelezett írónak Nyugaton is gondolnia kell 24
