Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)

1973 - Végei László: A regény jobb. Villáminterjú Déry Tiborral

1973 téri könyvsátorban délre jelezték jövetelét, 11 óra után azonban már szép számban ott toporogtak az olvasók Déry-könyvekkel a kezükben. Déry pontosan 11-kor meg­jelent, elfoglalta helyét egy kis íróasztalka előtt, és átvette az első könyvet. Pontosan egy óráig fel sem emelte a fejét. Egy órakor a Liszt Ferenc téren kellett megkezde­nie a dedikálást. A sorban állók egy óra előtt - látva, hogy itt már nem kerülnek sor­ra - a Liszt Ferenc tér felé tartottak. Ott megismétlődött az iménti jelenet. Fáradha­tatlanul, komolyan és kitartóan dedikált. Vizsgálgatva ezt a fegyelmezettséget, felöt­lött bennem a kérdés: vajon nem az írói műhelybe pillantottam-e be egy pillanatra? Vajon nem előfeltétele-e a nagy művek megszületésének a toll ilyen fegyelmezett tartása? Kettő felé a rendezők többször figyelmeztették Déryt: elkésik a Képzelt ri­port egy amerikai pop-fesztiválról című regénye színpadi változatának vitájáról. A rendezők már bizonyosan várják ... S amikor felkelt az asztaltól, az olvasók még mindig érkeztek, kezükben a könyvekkel. Kocsiba ültünk. Felkértem az írót egy villáminterjúra. - Nem vagy fáradt? Sokat kellett dedikálnod - mondta a felesége. Déry belenyugóvan bólintott. - Ez a dolgom - mondta. Az interjúnak a Liszt Ferenc és az Engels tér között kellett megszületnie. Pár perc csupán, ennyi idő jutott rá az író zsúfolt programjából.- Láttuk a dedikálok nagy sorát. Érdekes találkozása ez az írónak az olvasóval. Ho­gyan érezte magát, látva az olvasók ilyen elismerését?- Az elismerés kicsit későn jött. Tudja, már nyolcvan éves vagyok és az olvasóim szeretetét mostanában kaptam meg. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető.- Melyik könyvét dedikálja legszívesebben?- Az utolsót.- Miért?- Nézze, az ember sokat téved, s az író saját munkája értékelésekor általában azt hiszik, hogy az utolsó könyve a legérettebb.- Olvastuk az Új /rabban a Kedves bópeer...! című regényének első részét. Új re­gény született tehát. Jelenleg min dolgozik?- Nyugdíjas vagyok, és csak irkálok magamnak egy-két sort ... hordalékokat ... ismeri ezt a műfajomat.- Hatott-e regényírói munkásságára valamely elméleti koncepció, elméleti munka, vagy csupán a közvetlen valósággal való szembenézés formálta regényeinek világát?- Lehet, hogy ilyen hatás volt, én nem tudnám megállapítani. Nem szeretem az esztétákat.- Lukács György személyisége, életműve ...- Hogy a munkámra közvetlenül hatott-e, azt én nem tudnám eldönteni. Emberi vi­szonyunk azonban nagyon is hatott rám, én őt rendkívül szeretem, rendkívül tisztelem.-A Képzelt riport... színházi bemutatója nagy sikert aratott. Úgy tudjuk, tizenhét ország színpada kéri a szerzői jogot. A kritika, a közönség egyhangú elismeréssel szól a darabról. Egy kérdésről vitáznak azonban igen kitartóan: a regény és a színpa­di változat viszonyáról. 233

Next

/
Oldalképek
Tartalom