Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1973 - Fodor Ilona: Beszélgetések Déry Tiborral. A „nagy” interjú előfogalmazványaiból
1973 mást. pedig Kassáknak egy későbbi megjegyzése arról szólt, hogy ők a Ma-körben elolvasták az én I9l7-ben a Nyugatban megjelent Lia című kisregényemet. Felfigyeltek rám, lehet, hogy mint egy eljövendő kandidátusra, egy Ma-költőnek a helyére. Ebből azt lehet következtetni, hogy akkor, abban a Visegrádi utcai idejében Kassákot én személyesen még nem ismertem. Amiből viszont az következnék, hogy csak Bécsben ismerkedtünk meg. Nem tudok visszaemlékezni, hogy mi volt 1917,18, 19- ben a véleményem a pesti Máról, hogy az elismerő volt-e vagy tagadó. Azt hiszem, inkább csak érdeklődő lehetett, de rokonszenvvel érdeklődő - bár magam nem kívántam volna csatlakozni, figyelemre méltónak tartottam azt, amit csinálnak. így csúszhatott át azután, amikor én is Bécsbe kerültem, és személy szerint is megismerkedtem Kassákkal, ez a tartózkodó érdeklődés egy melegebb áramú szellemi és személyes barátságba is.- Ön volt az egyetlen a Kassák-körben, aki mindvégig kitartott Kassák mellett, hiszen tudjuk, hogy ő mindenkivel összeveszett, és mindeki elpártolt mellőle. Mi lehetett kettőjük barátságnak az indítéka, oka?- Először az első kérdésére felelek. Hogy én voltam az egyetlen, aki mindvégig kitartott mellette. Valószínűnek tartom, ennek talán épp az volt az oka, hogy bizonyos távolságot tartottam fenn magam és Kassák között. Tehát nem voltam a Kassák-is- kolának a tagja, nem soroltam be saját magam az ő művészetének a követői közé. Nyilvánvaló, hogy Kassák nemcsak kitűnő munkáival, hanem saját személyes varázsával is hatott. Ez derül ki abból is, hogy bár közeli barátságba kerültem Kassákkal, mégis csak nagyon ritkán, elvétve írtam a Ma című folyóiratába. Nem hiszem, hogy több évfolyam bécsi Mában négy, öt, hat versemnél több jelent volna meg.- De A nagy tehén ott jelent meg először?- Valószínűleg több más versem is. Nem voltam állandó munkatársa, inkább külső munkatársnak tekintettem magamat, megőrizve írói autonómiámat, amelyet azok, akik túl közel kerültek Kassákhoz, nemigen tudtak megóvni. Valószínűleg szerepet játszhatott ebben az én tartózkodásomban az is, hogy nem sokra becsültem a Mának a munkatársait. Ezeket vagy teljesen tehetségtelen, vagy igen kis tehetségű másolóknak tekintettem. Ezt most ellenőrizni kellene, de nem hiszem, hogy más eredményre jutnék. Nem szívesen elegyedtem olyan társaságba, amely nekem nem felelt meg. Egyetlenegynek a nevére emlékszem, akiről még ma is rokonszenves emlékem maradt, Reiter Róbert. Mi lett vele, író nem lett belőle, mert hiszen különben megmaradt volna valamilyen nyoma az irodalomtörténetben. Aztán Kahána Mózes, aki ma is él és ír, és aki teljesen elrugaszkodott attól, amit fiatal korában csinált.- Kassák életében és halála után megjelent róla szóló írások azt bizonyítják, hogy nagyon nehéz róla tárgyilagosan, szenvedélymentesen írni. Önnek az ítélet nmeiben egy olyan Kassák-portrét sikerült leírnia, kirajzolnia, ami máig, azt hiszem, egyedülálló. Hogyan tudott ilyen tárgyilagos lenni vele kapcsolatban?- Megint csodálnom kell az emlékezetét, mert én nem emlékszem, hogy ennyire sikerült volna az a rajzom. Ha úgy találja, hogy tárgyilagosabb a többi Kassák-port- rénál, akkor valószínűleg az az oka, amit az előbb az írásaival való rokonszenvem230
