Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1973 - Levél a szerkesztőséghez
1973 génye, a Vörös és fekete egy újsághír nyomán született. Igaz, hogy ő hat hét alatt készült el a nyolcszáz oldalas művel, én viszont csaknem egy évig „kotlottam” a körülbelül kétszáz oldalon. A regény megírásánál nem csupán - s nem is elsősorban - az amerikai pop-őrületnek és következményeinek az ábrázolása volt a célom. Az írót vagy általában a művészt ugyanis nem pusztán a téma, az adott esemény érdekli, hanem az, hogy önmaga mit gondol róla, mit érez vele kapcsolatban. Bármilyen pittoreszk, véres, vagy vértelen eseményt is ír meg, az sohasem a maga csupasz valóságában válik írói témává, hanem csak azzal együtt, amit az író hozzátesz, vagy amit elvesz belőle. Ebben az esetben például az amerikai pop-fesztivál által kiváltott véres események hasonlatossága a magyar múlt egy korszakával, az egyezés az amerikai brutalitás és a régvolt magyar nyilas-brutalitás emberi gyökerei között. írói ambícióm: a kettő ösz- szekapcsolása, közös eredetük vizsgálata volt. A különböző történelmi körülmények között a brutalitás természertesen különféle módon nyilvánul meg, de az eredendő oka és gyökere - meggyőződésem -, mindig az emberi agresszivitás és ostobaság. Felmerülhet a kérdés, vajon az erőszakos hajlamok, a fasiszta módszerek levezet- hetődnek-e a pop-fesztiválokon, vagy újratermelik a fasizmust? Örök probléma, hogy valamilyen mutatvánnyal lecsillapíthatóak-e az agressziós ösztönök, vagy éppen ellenkezőleg, a mutatvány segítségével valamilyen cél érdekében fel lehet korbácsolni, azaz manipulálni kívánják-e ezeket az ösztönöket. Határozott állásfoglalásra én sem juthattam könyvemben ... Levél a szerkesztőséghez Először: Film, Színház, Muzsika 1973. febr.10. ó.sz. 19. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: ma már kommentárt kívánó gesztus - a Vígszínház tervezett előadása és Presser Gábor zenéje védelmében. Egyfajta politikai magyarázat, amely azt hivatott kinyilatkoztatni a „dekadens Nyugat” ellenzőinek, hogy Dérynék az amerikai popmozgalomra vonatkozópesszimisztikus (tehát „negatív", a „tiltás" közelében járó) ítéletei nem hozhatók kapcsolatba a magyar musical „pozitív” szellemiségével. - Akár az egykori művelődéspolitika laknusz-papírjaként is felfogható. (A Déry levele mellett s a Lokomotív GT nevében írt hozzászólás pedig az altamontei találkozót megelőző Woodstock-i koncertet is védelmébe veszi, pajzsként emelve maga elé annak jelszavát: „három nap béke és zene. ”) 216
