Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1968 - Sipos Tamás: Meglátogattuk Déry Tibort. Tv-riport
1968 érzem az író, a művész kötelességének azt, hogy választ tudjon adni, neki elsősorban, azt hiszem, az volna a dolga, hogy kérdéseivel körültűzdelje a világot, és gondolkodásra késztesse azokat, akiknek a dolguk a válaszadás. Gondoljunk például a barkochba játékra! Mennyivel egyszerűbb igennel és nemmel felelni, tehát a válaszolónak mennyivel egyszerűbb a dolga, mint a kérdezőnek, akinek lassanként meg kell közelítenie a feladott tárgyat, egyre szűkebb köröket kell vonnia, és a siker azon múlik, hogy helyesen kérdezett-e. Ugyanez a dolga, azt hiszem, az írónak, a művésznek és a gondolkodónak is. Tehát én nem tudok választ adni arra, hogy mi a kiút bajainkból, én csak fölteszem a kérdéseket azzal, hogy tessék válaszolni.- Bocsásson meg egy közbevetésért. Azt hiszem, hogy az író egyik feladata feltétlenül a kérdezés, de azt hiszem, olykor a válaszadás is.- Ha igaz, ez az író ellentmondásaihoz tartozik. Én nem tekintem magamat válaszoló lénynek, lehetséges, hogy olykor van meggyőződésem, de ezt a meggyőződést sem mindig osztom magammal, lehet, hogy el is pártolok tőle. Nem, nem tartanám helyesnek, hogyha akár az én, akár más írónak, művésznek a nézetei szerint igazítanák a világot. Érjék be azzal, hogy mi asztalra tesszük a kérdést: mi az, ami elvégzendő és ami megoldandó.- Anélkül, hogy Déry-műveket sorolnék, azt hiszem, jó néhány Déry-mű nemcsak kérdező, de válaszoló is.- Úgy fest, mintha csapdába estem volna. Ettől Nem ijedek meg, mert ki tudok tudnék térni, ha okarok akarnék. De nem akarok kitérni. Nem tartom helyesnek azt a kérdésföltevést, hogy kérdező vagy válaszoló-e a mű. Én válaszoknak a lehetőségét vázolom fel a munkámban, anélkül azonban, hogy nagyobb súlyt tulajdonítanék a ma- gam-válászainak magaméinak. Elsősorban a kérdéseknek tulajdonítok fontosságot.- Hát akkor azt hiszem, jogos a kérdés, mit kérdez Déry Tibor?- Mikor? Általában?- Általában. Mostanában.- Azt hiszem, hogy úgy nagyjából ugyanazt kérdezem ma is, mint amit fiatal koromban kérdeztem, csak azt remélem, hogy ma jobban, tehát az előbbi értelmezés szerint helyesebben kérdezek. A világot kérdezem .... Általában egész életemben ... hogy [úgy] mondjam ... ellenzékben voltam mindig magával a világgal, tehát a teremtéssel ugyanúgy, mint a társadalmi rendszerekkel, és ezt az ellenzékiségemet próbáltam azzal kifejezni, hogy föltettem azokat a kérdéseket, amelyek az engem foglalkoztató vagy az engem gyötrő dolgokra vonatkoztak.- Minek reményében?- Abban a reményben, hogy más majd megfelel rá.- Nem akarom túlbecsülni az irodalom jelentőségét, de ...- Azt hiszem, általában túlbecsülik. Főképp nálunk, azt hiszem, túlbecsülik az irodalom jelentőségét. És ez baj. Sok tekintet bél tekintetben baj, mert olyan felelősséget hárítanak az írókra, amely nem illeti meg [őket],- Azt hiszem, a hetvennegyedik születésnap előtt nem sokkal, igazán jogosan kérdezhetem meg, hogy az elmúlt hatvan esztendő, körülbelül hatvan esztendő munkásságának bét mi is a summája? 118
