Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal. „A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz”. Cikkek, művek, beszédek, interjúk, 1965-1977 - Déry Archívum 17. (Budapest, 2003)
1968 - Megnyitó Abody Béla szerzői estjén, 1968. január 16
1968 mondatot, aztán különböző mellérendelt mondatokat fon bele, a mellérendelt mondatokból alárendelt mondatok ágaznak el, és a végén mindig talál egy méretre szabott igét, amelyet ráhúz a ficánkoló mondat végére. Majd figyeljék meg. Nevetés. A másik, amiért irigyelem, az étvágya. Én sajnos rossz étvágyú vagyok. Most ahelyett, hogy egy elméleti definíciót alkossak jóétvágyú és az étvágytalan emberek között, engedjék meg, hogy egy, a közelmúltban lejátszott eseményt mondjak el önöknek, ugyancsak egészen röviden. Nemrég Kecskeméten jártunk ketten, akkor nekem volt szerzői estem, és ő vezette be. Ez egy régi hagyomány a magyar irodalomban ... Nevetés. Kritikus híján mi, írók, így tiszteljük meg egymást. Nevetés. Nos, az előadás után a színészek meg az írók elmentek vacsorázni, ez már nem olyan új hagyomány, ez már a fejlődésnek az egyik következménye, és leültünk az asztalhoz és Abody a jobbjára tette az étlapot, balra pedig azt a borítékot, amelybe a rendező társaság a rendkívül bőkezű, gavalléros honoráriumot rejtette ... Nevetés. ... Százötven forint ... Nevetés ... mínusz az adó ... Nevetés ... százharminc forint ... Nevetés ... énnekem az a véleményem, hogy ez egy igen bőkezű ... Nevetés ... mert számítsák ki, kérném, huszonöt munkanapot számítva a hónap minden napján Abody reggel vonatra ül és elmegy oda, ahol az előadását meg kell tartania, akkor nemcsak hogy megkeres - mint mondottam - nevetés ... 3 250 forintot havonta, hanem nappal utazik, megismeri az országot, este előadást tart, s akkor még mindig marad ideje éjszaka, hogy megírja a következő napi bevezetőjét. Egyszóval Abody leült, jobbján az étlap, balján a boríték és összevetette azokat a számokat, amelyeket az étlapon talált és amelyek a borítékon rajta álltak. S hosszas elmélkedés után rendelt egy bablevest... Nevetés ... s utána egy jól lepirított túrósc- súszát. Ezt elfogyasztotta. Ezután úgy vettem észre, hogy hallgatózik, vizsgálja magát, befelé hallgatózik ... Nevetés ... s a hallgatózásnak az eredménye, úgy látszik, nem volt megnyugtató, mert újra elkérte az étlapot. Előbb egy gyors tekintettel megnézte, hogy a szomszéd asztalnál társai mit fogyasztanak, majd az étlapba merült és egy idő múlva rendelt egy újabb bablevest és egy újabb túróscsúszát. Nevetés. Nem akarom önöket a részletekkel untatni. Miután ezt a második adagot is elfogyasztotta, rendelt egy harmadikat is. Elfelejtettem eddig elmondani, hogy mindegyik bableveshez három deci kadarkát is kért. Én eközben egy csésze teát ittam, azt is hazulról hoztam, termoszban, és kissé kajánul figyeltem azokat a szemmel is észrevehető lelki vívódásokat, amellyel Abody hol a balján fekvő borítékra, hol az elképzelt számlára tekintett. No kérem! Ezek után most annak az elmondása marad hátra, hogy Abody miért irigyel engem. Azért, mert én többet kártyáztam életemben, mint ő. Nevetés. Én tudniillik eléggé távoli ifjúkoromban elkártyáztam az apai örökségemet. Abody nem is olyan távoli ifjúkorában szintén elkártyázta az apai örökségét. Az enyém azonban, úgy látszik, nagyobb volt és én hosszabb ideig kártyáztam. Abody máig sajnálja azt az elvesztegetett időt, amit azóta munkával kénytelen tölteni. Nevetés. Azt hiszem, hogy ezek után legföljebb már csak azt kellene elmondanom, hogy hogy is ismerkedtünk össze. Én egy nyarat Leányfalun töltöttem, a Duna mentén ültem, kana99
