Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
E. Csorba Csilla: Meztelen a király. A fókai-szobor története
szoborra. Főképpen szentek és politikusok szobraira. Mert Jókaiéra, aki sem szent, sem politikus nem volt, nincs."12 Eötvös József 1840-es években megfogalmazott tételét, mely szerint „ki szobrot érdemel, annak szoborra szüksége nincsen"13, bontja ki Ady is : „És jaj volna nekünk, ha Jókainak szüksége volna arra a szoborra, melyet neki az 1905-ik esztendő Magyarországa állítana. Félénken írjuk ide, de ideírjuk mégis: nekünk talán nem is szabad szobrot állítani dr. Jókai Mórnak."14 Miközben folyik a sajtópolémia, a gyűjtés folytatódik - illetve mégsem... A gyűjtés második évében az előirányzott összegnek még a fele sem került a Pénztár számlájára, 1906 februárjában 43.204 korona állt rendelkezésre. Az egész országra kiterjedő eredménytelennek tűnő akcióval egy időben a svábhegyi polgárok jelesen vizsgáztak lokálpatriotizmusból, és 1906-ra összegyűjtöttek annyi pénzt, hogy Jankovics Gyulát megbízhatták Jókai első köztéri szobra megmintázásával, majd felállításával. „A kis szobor talán emlékeztetője lesz a nemzetnek arra, hogy még tartozik egy nagyobbal: az igazi Jókai-szoborral, a mely az egész nemzet nevében, nagyságához méltón örökítse meg a költő emlékét." - írja a Vasárnapi Újság.15 A szoborbizottság - emlékbizottság következő ülésén, 1908. május 9-én Berzeviczy Albert elnökletével, Rákosi Jenő indítványára a kormányhoz és a törvényhatóságokhoz fordultak segítségért és a könnyűnek látszó feladatok átvállalásáért. Ékkor a szobor költségeinek, amelyet kb. 100.000 koronára terveztek, az egynegyede még hiányzott, így a felállítást el kellett halasztani. Magánszemélyek elé példát állítva, Fesztyné Jókai Róza 1908-ban maga 800 koronát adományozott. 1909 januárjában az Akadémia az emlékbizottság tagjainak aláírásával a törvényhatóságokhoz fordult, s kérte adakozásukat. 1910 novemberében, több mint hat évvel az író halála után szükség volt a kormány segítségét és jóindulatát kérni, mert különben nem látszott megvalósíthatónak a szép álom. Az írótársadalom értetlenül állt a helyzet előtt, sokan papírra vetették a kegyetlen igazságot: Jókai jó tíz évvel később halt meg, mint kellett volna. „Nem korra, nem is költői értékre" - állítja Schöpflin. Krúdy Gyulának úgy tűnik, „mintha nem egy évtized előtt, hanem valamikor száz esztendő előtt járt volna közöttünk. Tíz esztendő alatt öregedett volna meg ennyire Jókai Mór?"- teszi fel a kérdést. „És talán egy évtized múlva sem láthatjuk szobrát a költőnek, akiért egész Magyarország rajongott egykor"- méltatlankodik a Jókait tisztelő író 1910-ben.16 Bár még nem volt meg a kellő összeg, Wekerle Sándor miniszterelnök, Zichy János kultuszminiszter, Bárczy János polgár- mester és számos művész bevonásával egy nagybizottság alakult, amely a szobor létrehozásának gyakorlati teendőivel lett megbízva. A gyűjtés, adakozás eredményeként a 100.000 korona 1911-re végre rendelkezésre állt.17 A kivitelezési költség mellett legalább olyan nagy gondot jelentett a szobor helyének kiválasztása. Megoldásként még 1910-ben felmerült az Erzsébet tér Harmincad utca felé eső oldala, a Városliget és a Duna-part egyik tere. Mivel művészek által támogatva több bizottsági tag is a Múzeum-kertre szavazott, 1911 decemberében helyszíni szemlét tartottak. Wekerle Sándor volt miniszterelnök ellenezte ezt a helyszínt, mivel a várható pénzből az Arany János szoborhoz fogható és méretű emlékművet nem lehetett létrehozni, s egy ki252
