Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
E. Csorba Csilla: Meztelen a király. A fókai-szobor története
A Jókai-szobor második variánsa, 1912 sebb emlékmű esetén Jókai presztízse sérült volna. Beöthy Zsolt, Alpár Ignác és Berzeviczy kiválónak tartotta intim jellege miatt a zöld fákkal benőtt kertet, ők viszont a szobor tájolásában nem tudtak megegyezni. Ekkor Bárczy István a Rákóczi teret ajánlotta, s e helyszínt valamennyi résztvevő átmenetileg el is fogadta. Ezzel párhuzamosan a budai polgárság emlékiratban fordult a bizottság tagjaihoz, hogy mivel Jókai elsősorban a Svábhegyet kedvelte, kaphasson az író szobrot Budán, a Margit körút és Krisztina körút sarkán, a Széli Kálmán térnél.18 Stróbl Alajos megbízása Egyelőre tehát a helykérdést sem sikerült megnyugtatóan dűlőre vinni. Bár még nem volt igazi helyszín, a szoborbizottság döntése alapján egy szűkebb körű meghívásos pályázatot kívántak hirdetni. Az 1890-es évek közepétől a millenniumi propaganda jegyében és az identitást kereső társadalom önünneplése, nemzeti érzésének növelése érdekében szoborpályázatok, s ezek nyomán szoborállítások öntötték el az országot. A számos eredménytelen pályázat - nem egy párhuzamosan a Jókai-szoborral -, így a Munkácsy-, az Erzsébet-emlékmű, a Szabadság-szobor, a Vörösmarty-pályázat többfordulós, sok vitát és ellenségeskedést kiváltó eredménytelensége arra indította a szervezőket, hogy 1911 decemberében négy szobrász megbízása mellett döntsenek titkos szavazással, így Gách István, Tóth István, Stróbl Alajos és 253
