Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Ratzky Rita: Wesselényi-Kazinczy-Petőfi. Egy alkalmi vers (Kazinczy: Báró Wesselényi Miklós, az atya) mint egy remekmű (Petőfi: Halhatlan a lélek...) ihletője
Ratzky Rita WESSELÉNYI-KAZINCZY-PETŐFI1 Egy alkalmi vers (Kazinczy: Báró Wesselényi Miklós, az atya) mint egy remekmű (Petőfi: Halhatlan a lélek...) ihletője Petőfi Sándorról barátai, kortársai számos emlékezésben, anekdotaszerű történetben megírták, hogy nem volt könnyű természete. Hirtelen, meggondolatlanul sértett meg másokat, akit azonban érdemeiért, tehetségéért méltányolt, annak nagy tisztelettel adózott. Igaz, hogy ezek között több volt az előd, a szellemi atya, a bátorságáért vagy éppen áldozatkész életéért becsült példakép, mint a vele vitába szálló pályatárs. Nem igaz, hogy csak a magához hasonlót szerette, ismerte el. Kazinczy Ferenc esztétikai elvei, amelyek nagyjában és egészében a klasszicizmus jegyében fogantak, meglehetősen távol álltak a majd másfél évtizeddel később alkotó, stílustör- ténetileg a romantikát, a realizmust és a biedermeiert ötvöző, ugyanakkor egy populárisabb ízlés jegyében alkotó Petőfiétől. Mégis megtekinti Széphalmon Kazinczy Ferenc egykori lakhelyét, és az Úti levelek Kerényi Frigyeshez alábbi soraival hódol emlékének: „Nevét megérdemli [mármint Széphalom-R. R.], mert festői szépségű táj. Különben pedig szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer oda zarándokolnia, mint a mohamedánnak Mekkába. És még is jobb, ha nem mentek oda, mert nagyon erőslelkűeknek kell lennetek, hogy azon sírhalomnál meg ne esküdjetek, miszerint a hazáért soha de soha egy lépést is tenni nem fogtok. Én voltam ott, láttam a pusztulás és feledés legszívszaggatóbb, legelke- serítőbb képét, és letérdeltem a sírra és már fölemeltem kezemet, hogy megesküdjem... ekkor szerencsémre vagy szerencsétlenségemre megfogott jó vagy rossz angyalom, és elvezetett onnan, minekelőtte kimondtam volna az esküt (XII. levél)2 Báró Wesselényi Miklós (Zsibó, 1750. dec. 11. - Zsibó, 1809. okt. 25.) császári és királyi kamarás, az erdélyi diéták legendás alakja, Közép-Szolnok vármegye főispáni helytartója, híres volt excentrikus viselkedéséről, botrányairól. Birtokháborításért több évet ült Kufsteinban, amikor nem kapott elegendő szavazatot tábornoki jelöléséhez, mindenkibe belekötött, sőt a halála előtti hónapokban többeket párbajra hívott, amint arról id. Cserey Farkas, Wesselényi apósa levélben számol be Kazinczy Ferencnek.3 A széphalmi mester kezdetben nem reflektál ezekre a Wesselényit bíráló sorokra. Ám később a Csereynek 1810. augusztus 31-én írt levelében az ókori bölcsekéhez hasonlatos megértéssel tekint a történtekre: 98
