Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Porkoláb Tibor: Közösségi emlékezet, ceremonialitás, panteonizáció. Szempontok az emlékbeszéd műfajának vizsgálatához

93 KÖLCSEY 1960, III/563.

94 GUZMICS 1836,89-90.

95 DÖBRENTEI1818,104-105.

96 A mono- és multimedialitás fogalmáról lásd Kibédi Varga Áron A műfajok multimedialitása című tanulmányát: KIBÉDI VARGA 1998.

97 ARISZTOTELÉSZ 1982,207.

98 GYULAI 1927,253.

99 BLAIR 1838, n/80.

100 Jeles el-monddsról 1792,358.

101 A kérdéskörről lásd: VÍGH 1981, 204-208.

102 RAVASZ 1936,437.

103 Lásd Greguss Ágost Toldy-orációját: GREGUSS 1876,203.

104 EÖTVÖS J. 1902, 94 és 175. A koszorú-metaforával él Szász Károly Szvorényi-emlékbeszéde („íme, nemes lélek, hálám s kegyeletem emlékéül teszem le e szerény koszorút sirodra." SZÁSZ 1895, 398.) és Tóth Lőrinc Fáy-emlékbeszéde is („nem gyászbeszédet tartok, hanem a tisztelet és hála koszorúit rakom le az emlék előtt, melyre Fáy András neve van felírva lángoló és letörölhetetlen betűkkel." TÓTH L. 1869, 184.). Innen nézve igazolhatónak látszik az a megállapítás is, amely szerint az emlékbeszéd „a költő-koronázás egyik újabb, el vontabb és irodalmibb mása". (THIENEMANN 1931,243.)

105 A holisztikus elvet alkalmazza például a magyar Shakespeare-kultuszt vizsgáló monográfiájában Dávidházi Péter: DÁVIDHÁZI1989.

106 Verestói György és a halotti beszéd = KIBÉDI VARGA 1998,197-198. A „történeti kommunikációelmélet" ezt a közelítésmódot nevezi „rendszerszerű tárgyalásmódnak". Lásd: BENE 2001,286.

107 Beszéd az akadémiához Kazinczy Ferenc megdicsőítése tárgyában (1858. nov. 22.) = TOLDY 1872, 11/174-175. Az elképzelés - némi módosítással ugyan, de - megvalósult (lásd: KEMPELEN I860.).

108 Lásd például: KESERŰ 1994; DÁVIDHÁZI 1997,203-211.; FÁBRI1997; PRAZNOVSZKY1998, 47-68.; MARGÓCSY 2000.

109 TOLDY 1872,11/191.

110 A szónoki fellépésnek tehát - ahogy erre már Quintilianus is figyelmeztet - fizikai feltételei is vannak: a gyenge hang alkalmatlanná tesz a mesterségre (XI. 3. 12.). A kérdéskörről lásd: VÍGH 1981,210-211. Tompa Kazinczy-ódájának fogadtatásáról lásd: PORKOLÁB 1999.

111 ARISZTOTELÉSZ 1982, 52 és 224.

112 PÉCSELI KIRÁLY 2000,299. E normáról lásd még: KECSKEMÉTI 1998,180-181.

113 EÖTVÖS J. 1902,14.

114 EÖTVÖS J. 1902, 17. Olykor az egész emlékbeszéd „mentőbeszéddé" válhat: „oda jutottunk, hogy honunk első szobrászának, a hazájáért lángolt keblű honfinak emléke honfitársai előtt, kikért nemesen hevűlt, kimentésre szorúlt s rám azon bús kötelesség súlyosul, hogy emlékbeszédemben egyszersmind mentőbeszédet legyek nyújtani kénytelen! [...] Nem vádolok senkit, de baráti és emlékszónoki szent kötelességemnek ismerem, elhúnyt hazai művészünk érdemeit és emlékét az utóvilág előtt teljesen igazolni". (Fáy András: Ferenczy István emlékezete = FÁY 1860,51-52.)

115 Erről lásd például: LUDASSY1987,144-171.

116 A panteonizáció (panthéonisation) és depanteonizáció (dépanthéonisation) kérdésköréről lásd: OZOUF 1984.; BONNET 1998 (főként: 255-292.).

117 Erről lásd: BONNET 1986 és 1998.

83