Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Porkoláb Tibor: Közösségi emlékezet, ceremonialitás, panteonizáció. Szempontok az emlékbeszéd műfajának vizsgálatához

118 Erről lásd: PORKOLÁB 2002.

119 BÍRÓ 1998, 439.

120 SZVORÉNYI1870,263.

121 EÖTVÖS J. 1902,6.

122 Emlékbeszéd Kölcsey Ferencz fölött = GYULAI 1902,1/287. És egy ódái változat: „Te sem haltál meg, népem nagy halottja!" (Arany: Széchenyi emlékezete = ARANY 1951,295.)

123 LÉVAY 1860a, 17.

124 Lásd erről: KESERŰ 1994.

125 Nemzeti hála. Emlékezés Kazinczy Ferencre = LÉVAY 1860,21.

126 SZÁSZ 1883,1/280. Dávidházi Péter Toldy szónoklatáról állapítja meg, hogy ezzel a beszéddel „Toldy az irodalmi Pantheon díszhelyére emeli mesterét." (DÁVIDHÁZI 1997,207.)

127 SZÁSZ 1883,11/349.

128 „Nagy épület mit már emeltél / Hogy szellemink benn' lakjanak; / [...] Tetőzd be nagyjaink pantheonját / S arany tollal ird rá Neved'!" (Toldy Ferenczhez ötven éves írósága ünnepélyén = SZÁSZ 1883,11/174-175.)

129 SZÁSZ 1876, 313-314.

130 KÖLCSEY 1960,1/724.

131 Tompa Mihály tételszerűen mondja ki: „A nagyok bevégzett életében: a halálban nyiltkozik meg a nemzet halhatatlansága. [...] Nagy szellemük, dicső munkásságok kincsei berakatnak a közös nemzeti kincstárba [...] Halálok által a nagyok újra teremtik önmagokat." (Mit örököl a haza nagy fiai után? Gr. Teleki József felett = TOMPA 1867,8.)

132 EÖTVÖS J. 1902, 3-5. Lásd még például Lévay emlékbeszédeit: „Nem lehet azért czélom, meddő bánat s erőtlen keserv hangjait hallatni, midőn Tompa Mihály emlékezetét szándékozom megújítani ez ünnepélyes alkalommal. A művész bájos zengésű lantja elhallgatott, s összetörött; de zengeményei mindnyájunk kincséül fenmaradtak." (LÉVAY 1869, 4.) „Nincs már többé helye az Arany János elvesztése felett való merengésnek. A keserv és bánat sűrűbb elemei a mélyre szállottak s lecsillapodtak immár. [...] büszkeségtől eltelve csügghetünk példáján, - élvezhetjük örökbecsű műveit". (LÉVAY 1887,25.)

133 Toldy: Beszéd az akadémiához Kazinczy Ferencz megdicsőítése tárgyában = TOLDY 1872, 11/172. A centenáriumi megemlékezésre mozgósító Lévay is a nemzet lelküsmeretére apellál: „ő, a nagyok nagyja, egy új korszak teremtője, ki életét adta váltságul magas eszméjéért, jeltelenül s feledve nyugszik Széphalom földjében!" (Nemzeti hála. Emlékezés Kazinczy Ferencre = LÉVAY 1860,24.)

134 GYULAI 1902,1/21.

135 TOLDY 1872,1/348-349.

136 Lásd erről: FENYŐ 1990,49-50.

137 Eötvös emlékbeszédei = GYULAI 1927,253. Lásd még: GYULAI 1902,1/79; TVERDOTA 2000,87.

138 EÖTVÖS J. 1902, 76 és 93-94.

139 A szent örökség átadásának rítusa persze megköveteli az epilógus hatásos felékesítését, azaz a mondatpárhuzamos amplificatiót és a tirádákat követő lakonikus zárómondatot: „ő értetek élt." (EÖTVÖS J. 1902,18-19.)

140 Beszéd az Akadémiához Kazinczy Ferencz megdicsőítése tárgyában = TOLDY 1872,11/175.

141 Kis János emlékezete = ERDÉLYI 1986,235.

142 SZÁSZ 1893,339-340.

143 HERCZEG 1943,103.

84