Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Rákai Orsolya: Kultusz, paradoxon, endoxa. Megjegyzések az irodalmi kultuszok elméleti problémáihoz
s ezt többek között épp a kultusz olvastatási stratégiája és hermeneutikai szerkezete segít elérni.28 Egy profi olvasat nehezen minősül elfogadhatónak, ha „ideologikus", azaz nagy, több egymástól elválaszthatatlan részből álló értékfogalmakat alkalmaz és ilyenekre futtatja ki az értelmezését, a másik pólus esetében viszont ez az eljárás egyenesen kívánatos is lehet bizonyos társadalmi-politikai szituációkban (más kérdés, hogy az ember mennyire találja ízlésesnek). A könyvek olvasatokkal való etetése (Barthes) és a szent tűz táplálása végül is nem különbözik olyan sokban egymástól, ám a metafora elárulja a különbségeket: az irodalmi kultusz esetében (hasonlóan a vallásoshoz) a „mű" a szentség, a transzcendencia, míg a kultikus ceremónia (Kölcsey) minden látszat ellenére nem a mű istenítése, hanem épp ellenkezőleg: Isten műalkotássá változtatása. JEGYZETEK 1 Dávidházi Péter: „Isten másodszülöttje." A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza. Bp., 1989. 12. 2 Tverdota György: A komor föltámadás titka. A József Attila-kultusz születése. Bp., Pannonica, 1998.; Margócsy István: Petőfi Sándor. Kísérlet. Bp., Korona, 1999.; Szilasi László: A selyemgubó és a „bonczoló kés". Bp., Osiris-Pompeji, 2000. 3 Szilasi 2000, 244. 4 u (Kiem. az eredetiben.) 5 Vö. Georg Stanitzek: Der Kanon in der Literatur. In Technopathologien. (Hg. Bernhard Dotzler) München, 1992. és Jürgen Fohrmann: Az irodalomtudomány önreflexiója. In A háló, a halászok és a halak. Tanulmányok a mezőelmélet, a diskurzusanalízis, a rendszerelmélet és az irodalomtörténetírás néhány kapcsolódási pontjáról. (Szerk. Rákai Orsolya) Bp-Szeged, Osiris-Pompeji, 2001. 6 Philippe Lacoue-Labarthe: Diderot, le paradoxe et la mimésis. In Poétique ... 270. 7 Ezt Szilasi is kiemeli, méghozzá úgy, mint ami a kultusz önmagyarázatában igen fontos szerepet játszik: „A kultikus közelítés jogosságát a kultusz önmagyarázata szerint az indokolja, hogy a Jókai-szöveg egyedi jellegű, a magyar és a világirodalomban egyaránt rokontalan, fejlődése autochton (egyediség), kivételes erősséggel kelti fel a valóság illúzióját (hitetés), és minden kísérlet ellenére és után is megfejtetlen marad, a széptani boncolás esetében haszontalan, eredménytelen és fölösleges (titok). A kultikus közelítés explicit olvasási stratégiája a szövegrészek szintjén tiltja a jelentéstulajdonítást. A szöveg egészének szent jelentéséről, a nagy titokról pedig csak annyit árul el, hogy az a szerzőnél van, elérhetetlenül. A Jókai-szö- vegről hallgatni kell, mert önmagát magyarázza." Szilasi i.h. 8 Vö. Hans-Ulrich Mohr: Von der Regelpoetik zur Wirkungsästhetik? In Von Umgang mit Literatur und Literaturgeschichte, Positionen und Perspektiven nach der "Theoriedebatte". Hg. Lutz Danneberg, Friedrich Vollhardt, Stuttgart, Metzler, 1992. Tanulmányában Mohr amellett érvel, hogy a cím sugallta folyamatot pontosabb lenne a fiziko-teológiai világképtől a pit- toreszk világ modell felé vezető útnak nevezni, egyrészt mert a szabálypoétika is tekinthető az „esztétikai" hatásra való reflektálás eredményének, másrészt, tehetjük hozzá, mert ebben az 42