Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Keresztúrszky Ida: „... megtaláltuk Jadviga párnáját..." Závada Pál regényének recepciója mint a dél-alföldi szlovákok identitását alakító diszkurzus?
válik: „A napló telve van szlovák szavakkal és kifejezésekkel. Misu jegyzetei kezdetben ezek fordításai, később emlékeket vagy a társadalmi kontextusra utaló kommentárokat is közöl. Lassacskán azonban a jegyzetek kezdik felfedni a személyiségét és saját történetét. Míg »apja« és anyja, annak ellenére, hogy mindketten szlovákok és szlovákul is írnak, alapjában finom, kidolgozott magyar irodalmi nyelvet használnak a naplóban, addig Misu napjaink gyökértelen, kevert népességének megromlott, színtelen magyar nyelvét használja. Ez a stílus mond el legtöbbet az életéről. A némiképp nehézfejű Misu kényszer hatására besúgó lesz a Rákosi éra alatt, majd különc, magányos agglegény, az egykor virágzó paraszti élet boldogtalan túlélője lesz - ugyanúgy, ahogy Magyarország paraszti világa és kultúrája a szocialista ideológia áldozatává vált."25 Az okból tehát következmény lesz: a kisebbik fiú által megszerkesztett szöveg torz és hiteltelen, hiszen a fikció szerint a rendszerváltást megelőző időszak terméke. Az idegen nyelvű szövegrészek hozzáférhetetlensége, illetve a hozzáférés korlátozottsága felett érzett kritikusi elégedetlenség teljes egészében a harmadik narrátor ellen fordult: „Miso pedig, a harmadik generáció tagja, már tökéletesen bamba alak, szellemi fogyatékos úgyszólván."26, melyre Bán Zoltán András így reagált: „Fizikailag is korcs, mert törpe. Nagyon jellemző erre a történetre, hogy az utolsó szó a könyvben úgy hangzik, hogy »macisajt«. Ez Miso szava. Ennél mélyebbre azért nehéz menni."27 Holott a regény egészére jellemző a szöveg jelentésével szembeni relativi- záló, távolságtartó magatartás, amelynek Miso stilárisan is evidenssé tett megbízhatatlansága csak jelzése: „Ezek a jegyzetek ébresztenek rá bennünket, olvasókat, hogy ebben a szövegvilágban semmi sem bizonyosZ'28 Bombitz Attila mutat rá arra, hogy a nyelvi homályban hagyott szövegrészek hogyan aktivizálják és irányítják a befogadást: „A szöveg alkata és tárgyának természete - mindez a befogadás munkáját (mint negyedik beleíróét) is vezeti, alkotja, alakítja, amennyiben mi is titkok tudói, nyomozói, kitalálói, árulói leszünk, és fordítók, megérteni vágyó félreértők, magunk is a fikció részei és munkásai.”29 És a fikció részei és munkásai hozzáláttak, hogy megnevezzék a regény által ábrázolt közeget, amely egyszerre volt „csabai szlovák”30, „Békés megyei szlovák"3I, de egyben „Magyar regény ez, tehát tót, sváb, zsidó is".32Závada tehát idejekorán, már regénye (könyves) megjelenése előtt hozzálátott ahhoz, hogy a reflektálatlan idegen nyelvű vendégszövegekkel Wolfgang Iser-i értelemben üres helyeket rejtsen el a szövegben.33 Ezek az értelmezés számára majd a könyvben is csak áttételesen, Miso fordításán keresztül megismerhető szövegrészietek irányították az olvasó és az értelmezés figyelmét arra a nehezen meghatározható (például nehezen megnevezhető) kisebbségi csoportra, amelyet a regény ábrázol. A szerző szerződése. Az exszociológus és a fiktív önéletírói paktum Nem tudjuk, hol játszódik a regény, és amit megtudunk, abban sem lehetünk biztosak. Még a szerző földijeinek identitása is bizonytalan. Závada ráadásul regénye műfaji hovatartozását is az üres helyek működtetéséhez 316
