Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Keresztúrszky Ida: „... megtaláltuk Jadviga párnáját..." Závada Pál regényének recepciója mint a dél-alföldi szlovákok identitását alakító diszkurzus?
Keresztúrszki Ida „...MEGTALÁLTUK JADVIGA PÁRNÁJÁT..." Závada Pál regényének recepciója mint a dél-alföldi szlovákok identitását alakító diskurzus? Milcho Mancevski filmje, az Eső előtt (1994) három részből áll. Az első a Szavak címet viseli. Cyril, a némasági fogadalmat tett fiatal macedón szerzetes egy éjjel egy ismeretlen, menekülő lányt talál cellájában. A nyelvileg képzetlen néző számára csak percek múltán derül ki, hogy Zamira, a lány albánul beszél, Cyril viszont macedónul hallgat - ezért nem értik egymást. Mancevski filmje - melynek fiktív helyszíneit a rendező különböző, valós macedóniai színtereken forgatott felvétel-mozaikokból ollózta össze - azt tárgyalja, hogyan rajzolta át nemek és nemzedékek viszonyát a délszláv konfliktus. Az Eső előtt kettős recepciót váltott ki: mint a balkáni válság irracionalitásának adekvát reprezentációja, az angolszász kritika egyértelmű elismerését vívta ki, lokális értelmezők azonban tiltakoztak az ellen, hogy a régiót egzotikusként, illogikusként bemutató atlanti és eurocentrikus politikai reflexiók a film értelmezésére vetüljenek, és ezáltal determinálják Macedónia politikai megítélését.1 Mancevski filmjéhez hasonlóan Závada Pál Jadviga párnája (1997) című regénye is interetnikus környezetben játszódik: egy, a regényben pontosan meg nem nevezett dél-alföldi szlovák faluban. Ráadásul, a filmhez hasonlóan a regényben is kérdésessé válik, hol húzódik a határ fikciós és faktuális elbeszélés között. A három fiktív szerző - Osztatni András, felesége Palkovits Mária Jadviga és ennek fattya, Osztatni Miso - által lejegyzett képzelt napló mikrotörténeti kontextusa, a könyv zárójegyzete, és Závada, a valós szerző több nyilatkozata alapján hiteles dokumentumok felhasználásával készült. A kritikai recepció, de még inkább a filmes adaptáció nyomán a fiktív napló történetiesedni, az így történelemmé vált szöveg elemei pedig Tótkomlós, Závada szülőfalujának közössége számára ritualizálódni látszanak. E recepció és adaptáció alakulástörténete pedig kísérteties hasonlóságot mutat az 1989 utáni közép-európai nacionalizmus diskurzusának szerkezetével. Dolgozatom első részében ennek megfelelően a közösségi identitástípusok működését és tótkomlósi megvalósulásait tárgyalom. Ezek után a regény kiadás-, kritika- és filmes feldolgozástörténetének azokat a mozzanatait emelem ki, amelyek hozzájárultak a szöveg kultikus, identitásképző olvasatának kialakulásához. Végül arra a kérdésre keresem a választ, hogy valójában kinek a történelme is lett a faktualizálódni látszó történet. 311