Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Szvoboda Dománszky Gabriella: Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona a Vigadóban
Lotz Károly: Szerelmi álom Műcsarnok stb. épülete, a Parlament, a Mátyás templom és végül a budai királyi rezidencia dekorációja mind e korszak reprezentatív produktuma.3 E nagyszabású sorozatot a Vigadó palotája nyitja meg, amely a szabadság- harc utáni konszolidáció idején emelt első, közpénzből született monumentális világi középület, építtetője Pest város tanácsa. Falai közt eddig nálunk világi vonatkozásban ismeretlen, egységes épületdíszítés valósult meg/ falképciklusa évtizedekre megszabta a műfaj fejlődésének irányát. Itt bizonyította be a nemzetközi mértékkel mérve is jól képzett, professzionális új magyar művészgárda, hogy képes felváltani az addig nálunk dolgozó külföldieket, és itt jutott először nagyösszegű honoráriumhoz, ami igencsak megemelte a képzőművészet rangját a legszélesebb publikum előtt.5 Az alkotók tudatában voltak annak, hogy feladatuk egy új műfaj meghonosítása a hazában. Keleti Gusztáv, a pesti művészeti élet korifeusa így ír erről: „Nagy Lajos és Mátyás kora óta nem volt igazi magyar freskó kép, míg csak az 50-es években újra fel nem támadtak - az esztergomi bazilika boltozatain [...] azóta ismét szünetel a falkép Magyarországon: De csak Magyarországon és - Bokharában [... Nyugaton] belátták, hogy támogatni kell a nagy művészetet, országos emlékek fölállítása, s a közpalotáknak falfestményekkel díszítése által, axiómául elfogadták az elvet: hol a freskó díszlik, jobban készül ott még a lakkcipő és a paróka is, s ott szebb az élet, tisztábbak, kedélytől zengőbbek a dalok."6 A falképfestés egyenesen a bécsi Ringstrasse-ról került át Budapestre, két fiatal festő, Than Mór (1828-1899) és Lotz Károly (1833-1904) művészete által, akik Kari Rahl (1812-1865) bécsi akadémiai professzor növendékei, majd munkatársai voltak falképfestő műhelyében. Lotz munkásságát - aki részt is vett Rahl bécsi megbízatásainak kivitelezésében -, az osztrák művészettörténetírás is számon tartja.7 A Vigadó tervezésekor a mértékadó pesti értelmiség már alig várta egy monumentális, reprezentatív, a nemzeti történelem tárgyköréből merített épületdíszítő ciklus megszületését, olyat, amilyet korábbi nyugat-európai tanul- mányutaikon már többet is láthattak. Talán minden egyszerűbb lett volna, ha 235
