Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)
Sári B. László: Test és politika. Homoszociális viszonyok Ottlik Géza Iskola a határon című regényében
jelenlétéről is szót ejtsen - a vágy lehetséges, ám jelen nem lévő tárgyaiként. Ezután tér vissza a szexualitás kérdéséhez, melynek lehetőségét ugyan nem veti el, ő maga azonban a lehetséges utalási tartomány felvázolásán kívül (a „pszichoanalitikus elemzéssel kimutatható", „trubadúri rajongás tárgyai") nem kíván foglalkozni vele. A kritikai szövegek, csakúgy, mint az Iskola a határon elbeszélője, lényeges pontokon hallgatnak el, szakítják meg érvelésüket. A kultusz kapcsán megfigyelt „velehallgatás", az „együtthallgatás", a kritikusnak önmagát a szövegbe beíró gesztusa ezen a ponton hasonlóságot mutat azzal a kritikusi fegyverletétellel, mely elhallgatja azt a nagyon fontos momentumot, hogy Ottlik regényének a Törtess iskolaéveivel való összehasonlítása óhatatlanul is felvetné a ho- moszociális viszonyrendszer kritikai tárgyalását. Ez a kérdés az irodalomtudományos megközelítésben sem merül fel. Az uralkodó diskurzus egy univerzali- záló retorika mentén kanonizálja Ottlik regényét, melynek központi eleme a modernséghez való viszony. Kulcsár Szabó Ernő Ottlik kanonizációjának folyamatára is reflektál, amikor regényét saját modernség-koncepciója értelmében anakronisztikusnak minősíti: „Amikor a magyar kritika - némi elővigyázatlan sietséggel - jelentősebbnek ítélte Ottlik művét a Törlessnél, nyilvánvalóan arról a különbségről feledkezett meg, hogy Musil műve a klasszikus-modern individuum-felfogás első válságjegyeivel, az Iskola a határon viszont ugyanezen individuum megalkothatóságának korlátáival szembesült." (Kulcsár Szabó, 113) A tematikus hasonlóságok szembeötlő volta ellenére Kulcsár Szabó szerint „a két mű összevetésének nem magától értetődőek a koordinátái". (Kulcsár Szabó, 113) Az összehasonlítás az érvelés szerint - a könyv forma történeti megközelítésével összhangban - a korábban már Szegedy Maszák és Györrfy által is felvetett „implicit nyelvfelfogás" (Kulcsár Szabó, 113) felől kísérelhető meg. Ez a szempont Kulcsár Szabónál - szemben a korábban értelmezett kultikus elemzőkkel - a regény kritikáját is lehetővé teszi: „Metaforikus és metonimikus jelentésképzés egyensúlya [...] egy redukált alkatú, reflektált fejlődésregény keretei között jön létre. Ám a két nézőpont együttesen sem jut túl azokon az individuumértelmezési határokon, melyek az odaértett emberi lényeg megnevez- hetetlenségéből következnek." (Kulcsár Szabó, 114) A kritika azonban a modernség azon „individuum-felfogásának" a szempontjai szerint fogalmazódik meg, mely elsősorban nyelvileg problematizálható. Bár Kulcsár Szabó - véleményem szerint - helyesen észleli Ottlik regényének tendenciáját, hogy „egyetlen mű végérvényes nyelvi univerzumába kívánja belefoglalni az emberi viszonylatokról való tudást", egyáltalán nem számol azzal, hogy ezek az „emberi viszonyok" a modernség tapasztalatán belül is a nemi szerepek ellentmondásaitól terhesek. Vagyis figyelmen kívül hagyja azt - az Iskola a határon esetében nyilvánvalónak tetsző - „belátást, hogy az esztétikai szféra igen komplex módon, már létrejöttétől kezdve nemi szimbolikával terhelt, s ez mindmáig meghatározza az irodalommal kapcsolatos előfeltevéseinket".30 Különösen 202
