Kalla Zsuzsa - Takáts József - Tverdota György (szerk.): Kultusz, mű, identitás - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 13.; Kultusztörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 2005)

Tverdota György: Ultima verba. A költő utolsó verse mint végrendelet

leül az íróasztal mellé és lefordítja a költő »Ultima verba« (Utolsó szavak) című versének első sorait. Az egészet készül lefordítani, de csak az első sorokig jut el, mert hirtelen abbahagyja a munkát és inkább sétálni megy. [...] Az íróasztalon ottmaradt egy fehér papírlap. Különös, kusza betűkkel ez áll rajta. »Elpusztult az emberi értelem.«" Látó Anna szerint tehát ezek voltak a költő utolsó, hozzánk intézett szavai.9

Az idézett formula Németh Andortól származó megfogalmazása külön figyelmet érdemel. Ez a kitűnő elme, József Attila egyik legjobb barátja nem elégszik meg finom csúsztatással. Nem riad vissza attól, hogy komolyabb erőszakot kövessen el a Victor Hugo-vers szövegén. Megismétli a nekrológokban a vonatkoztatási tébolyra alapozva megfogalmazott formulát: „Életének utolsó hetében, amikor már el volt rá tökélve, hogy elpusztítja magát, utolsó olvasmányából, a tehervonatokkal semmiféle vonatkozásban nem álló Victor Hugo-i ódából, az Ultima Verbából, amelyet le kellett volna fordítania, is öngyilkossága szcenáriumára utaló parancsot olvasott ki." Ezután Németh idézi a vers első szakaszát:

La conscience humaine est morte; dans I'orgie,

Sur eile il s'accroupit; ce cadavre lui plaît;

Par moments, gai, vainqueur, la prunelle rougie,

II se retourne et donne ă la morte un soufflet.

Majd az állomás felé botorkáló eszelős ember általa rekonstruált beteg tudatába belehelyezkedve, helyette önkényesen átértelmezi az idézett strófát: „Lehet, hogy utolsó olvasmányának foszlányai kavarogtak tudatában, a prunelle rougie, mely olyan, mint a mozdony vörös éllámpája, az il s'accroupit, ami maga után vonta ezt a régi verssorát: „Vonat elé leguggolni." „Az értelem meghal" - ezt magára vonatkoztatta, mint akkoriban már mindent, ami nyomtatásban a szeme elé került, és természetesen a cadavre-1 is."10 Csakhogy a „prunelle rougie", a „vöröslő szembogár" Louis Bonaparte vérben forgó szemét jelöli, ebből a vonat éllámpájára asszociálni, miközben a költő öngyilkossága percében a mozdonnyal nem is találkozott, meglehetősen meredek megoldás. A „s'accroupir", leguggolni, lekuporodni ige a zsarnoknak a halott lelkiismerethez történő lehajlására vonatkozik. Somlyó György fordításában: „rátérdel". Innen átugrani az Ülni, állni, ölni, halni „Vonat elé leguggolni" sorához, kész salto mortale. A „cadavre", azaz „hulla" pedig a lelkiismeret holtteste. Nagyon kétséges, hogy benne a költő saját, nemsokára kiterített tetemét pillantotta volna meg. Németh Andor eszmefuttatása tehát iskolapéldája annak a kultikus magatartásból eredő gyakorlatnak, amely a költő betegségére hivatkozva vonja be az általa írt szövegeket a tragikus halál sötét aurájával, az alkalmi, politikai mondandót megengedhetetlenül egzisztenciális, antropológiai összefüggésekbe állítva.

Az elemzett eset a maga pőreségében teszi láthatóvá azt a tendenciát, amely kifejtetlenül, tagolatlanul, de megfellebbezhetetlenül jut érvényre a költő legutolsó verseinek valorizálásában. A Szép Szó 1938. január-februári, József Attila emlékének szentelt száma közölte az íme, hát megleltem hazámat.. .kezde126