Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija

A Négy fal között (ha színvonalában messze elmarad is az Új versektől, de mégiscsak) az új költőnemzedék másodikként megjelent verseskötete, amire sokan felfigyeltek. Sőt Hatvány Lajos és Lukács György - bár egy világ választotta el őket egymástól - előbb fogadták el Kosztolányit, mint Adyt. (Lukács az elsők között írt recenziót Kosztolányi kötetéről a Huszadik Századba.)* S a Nyugat is - már első számában - elismerő kritikát hozott le róla Frölichné Kaffka Margit tollából. Bizonyára mások is úgy élték meg a két költő fellépését, mint Tóth Árpád, aki 1921-ből ekképpen emlékezett vissza rá: „a kirobbanó félben levő, nyugati lendületű nagy magyar ugar lírai megújhodását a Baudelaire-fordító fiatal újságíró, Ady Endre mellett a Carducci-metrumok ódái lázában lelkendező ifjú diák, Kosztolányi Dezső kezdi”.8 9

Aligha lehet véletlen, hogy a költői elsőbbségére gondosan ügyelő Ady szükségesnek találta pályatársára az „irodalmi író” eleve kétesnek szánt címkéjét ragasztani. Kosztolányi pedig elégedetlen volt a kapott egyértelműen elismerő, de fenntartásokat is megfogalmazó kritikákkal. Talán irigyelte is a feltétlen hódolat és kiátkozás végleteit és hőfokát felmutató Ady-recepciót. A várva várt, egekig röpítő magasztalásra neki 1910 derekáig kellett várnia: Karinthy Frigyestől kapta meg először, a Nyugatban A szegény kisgyermek panaszait méltató írásában.

Osvát Ernő szerkesztői fölényét és a Nyugat minőségi többletét bizonyítja (mások mellett), hogy Kosztolányinak hamarosan be kellett látnia: mégiscsak ők „csinálják az irodalmi forradalmat”. Előbb A Hét szerkesztőjéről, Kiss Józsefről írja meg Jász Dezsőnek, hogy „a földkerekség és a világegyetem legarcátlanabb embere”,10 majd az általa támogatott £/eíről mondja ki, hogy „rossz, ní- vótlan”.11 Azután 1909 márciusában betelik a pohár, amikor az Élet szerkesztője nem fogadja el a Kosztolányi által protezsált Babits-verset, és a felháborodott Kosztolányi azt Osvátnak adja át.12 Míg a Nyugat első évfolyamában mindössze egyetlen (Ady modorában írt) verse jelent meg, a Boszorkányos este,13 a következő évben már nyolc, 1910-ben pedig egyetlen számban (a hetedikben) másfél tucat: A szegény kisgyermek panaszai ciklus tizenhét darabja.14

De látnunk kell: a Nyugathoz való megtérése nem akármilyen áldozattal járt Kosztolányi részéről. Ettől fogva csak elismeréssel szólt-szólhatott Adyról.

8 A Huszadik Század Ady-kultuszáról lásd: Veres András, A Huszadik Század irodalomszemlélete, Literatura, 2008, 2,176-177,179-183.

9 Tóth Árpád, Kosztolányi versei, Nyugat, 1921, 2,128.

10 Kosztolányi Dezső, Levelek..., i. m., 151.

11 Uo„ 168.

12 Uo„ 170-171.

13 Nyugat, 1908, 5. - március 1. - A Nyuszi-közlések adatainak pontosításában segítségemre volt: Kosztolányi Dezső napilapokban és folyóiratokban megjelent írásainak jegyzéke: 1, szerk. Arany Zsuzsa, Budapest, Ráció, 2008.

14 Nyugat, 1910, 7. - április 1.

90