Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija
1907 májusában még ironikus levélben mondott „köszönetét” Adynak a Négy fal között kötetet ért „kegyetlen, ember-tipró" hántásért.15 A szegény kisgyermek panaszai 1910-ben írt záró darabjában (tehát hangsúlyos helyen) hasonlóképp ironikus gesztussal vett elégtételt az „irodalmi író” minősítésért: „Menj, kisgyerek. [...] irigy szemek kereszttüze közé menj, hadd nézzék benned, mi az irodalmi.” De a Nyugatial együtt vállalnia kellett Adyt is. Ennek elfogadásában nyilván megtette a magáét a közös írói sors, a konzervatív támadások kereszttüzében álló nyugatos pozíció is. Nem zárható ki, hogy még az Adytól elszenvedett sérelmét is megpróbálta utólag átértelmezni. Kosztolányiné mindenesetre így emlékezett vissza könyvében az 1910 végi megismerkedésük idején hallottakra: „Most tudtam meg, hogy Kosztolányi Dezsőnek a Négy fal között című verseskötete már megjelent, és nagy sikert ért el. Ady Endre írt róla magasztaló bírálatot a Budapesti Napló-ban’.’16 2. Ha számba vesszük Kosztolányi publikációit a Nyugat első, mintegy 1920-ig tartó korszakában, feltűnő, hogy csaknem kizárólag költőként és műfordítóként szerepelt, illetve a háború éveitől kritikusként, értekezőként is. Ugyanakkor tíz év alatt mindössze három elbeszélését hozta le a lap, miközben Kosztolányinak hét novelláskötete jelent meg, és valamennyi megfelelő méltatást is kapott a Nyugatban (ahogy az egy megbecsült munkatársnak kijárt). Ez az aránytalanság még akkor is különös, ha elfogadjuk, hogy ebben az időszakban Kosztolányi lírája jóval jelentősebb, mint a szépprózája. Közismert, hogy A szegény kisgyermek panaszaival aratta első átütő sikerét. Az már kevésbé, hogy utóbb mindent megtett a siker tartósítása érdekében. Az újabb kiadásokat folyamatosan bővítette (nemcsak későbbi, hanem korábbi versekkel is), sőt időnként el-elhagyott egy-két szöveget, a kötet kompozícióját pedig több ízben átalakította. Mintha A szegény kisgyermeket tekintette volna 15 Kosztolányi Dezső, Levelek..., i. m., 124-125. 16 Kosztolányi Dezsőné, Kosztolányi Dezső: Életrajzi regény, Budapest, Holnap, 1990,155. - Bíró-Balogh Tamás találó megfigyelése, hogy Kosztolányi - ha már át kellett engednie az új költőnemzedék első helyét Adynak - igyekezett részesülni pályatársa dicsőségéből. Ady halálát követően, 1919-től kérkedni kezd azzal, hogy milyen korán megismerkedett Adyval és az elsők között ismerte fel zsenijét (például A huszonhétéves költő című írásában, amely a Nyugat 1919/4-5-ös, februári-márciusi Ady-számában jelent meg). Vö.: [Bíró-]Balogh, Álmodozók..., i. m., 22-23. 91
