Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija
- 1919-ben, 1920-ban — az Új Nemzedék kötelékében éppen ennek alapján állítja szembe egymással a két felet.) Kosztolányi ellenszenvét csak fokozta, hogy a Nyugat (a Figyelőhöz hasonlóan) sztárként kezelte Adyt. Feltűnő, hogy ugyanazokkal a jelzőkkel illeti itt a lapot, amelyekkel korábban Adyt, egy 1906. augusztusi, Babits Mihálynak küldött levelében: „A poézis nem a szifiliszes és impotens Ady Endrék, az agyalágyult Juhász Gyulák és okvetetlenkedő Mohácsy Jenők előjoga, hanem a küzdő és hívő embereké.”5 Lehet, hogy tudott Fülep Lajos Ady-rajongásáról, ezért nem nevezte néven a gyűlölt pályatársat a neki írt levelében. S persze csak a legbeavatottabbak tudtak lesújtó vélekedéséről. (A pályakezdő Kosztolányi hajlamos a hisztériára, könnyen lelkesül és köny- nyen lobban haragra - hogy azután úgy írjon a következő leveleiben, mintha mi sem történt volna.) Nem csak Adynak a Négy fal között című verseskönyvről írt lekezelő és igazságtalan bírálata sértette Kosztolányit.6 Hanem az is, hogy a budapesti irodalmi élet egy olyan költőhöz társítja az irodalmi modernséget, akinek stíluseszménye gyökeresen más, mint az övé. Az Esti Kornél énekének mélységmetaforája részben már egy 1906. április 4-i keltezésű, ugyancsak Babitsnak címzett levelében készen áll: „A modernek, a budapestiek, kik az egyetemi körben délelőtt vidéki lapokat olvasnak, s délután a fővárosi szerkesztőségek kilincseit adogatják át egymásnak, sok hazug jelszót terjesztettek el, mely már a köztudatban [!] egészen beleette magát. Ezek közé tartozik az, hogy a költőnek »mély«-nek kell lenni, vagyis oly stílben kell írnia, hogy senki se érthesse meg. Mohácsi, Juhász és társai, ha Ady egy gyönge verset ír, melyet egyformán nem értenek, a gyönyörtől szinte felsikoltanak: milyen mély. S ők is mélyek. Megveszik Schopenhauert- undor! -, és világfájdalmas >>filozófiai« verseket írnak, adván nekik ilyen címeket, Világrejtély, Ego, Mája fátyola. S ezután nagy önérzettel sétálnak végig a körúton, mert ők költők, s senki sem tudja, hogy Schopenhauerük még föl sincs vágva."7 jegyzeteiből érzékletes képet kapunk arról, milyen harc folyt a gimnáziumi önképzőkörben kettejük és a naplóban „zsidó párt”-ként aposztrofált ellenfelek között. Dér Zoltán utószava szerint az egymást kölcsönösen germanizmusokkal vádoló fiúk valójában „azért vívtak egymással könyörtelen harcot, hogy ki legyen a híres kör vezetője. A gazdag zsidó fiúk nehezen viselték, hogy a nem túl népszerű gimnázium igazgatójának fia és annak unokaöccse hetente nagyképűen kioktatta őket a költészet lényegéről.” A vita már 1901-ben fellángolt közöttük, és Kosztolányi titkárkodása idején még inkább elmérgesedett. Az önképzőkör 1902. november 9-i ülésén Kosztolányi megsértette a felügyelő tanárt is, ezért kicsapták a gimnáziumból. (Az érettségit magánúton tette le.) Egyúttal felfüggesztették a kör tevékenységét is. - Vö.: Ifj. Brenner József (Csáth Géza), Napló: 1900-1902, közreadja Dér Zoltán, Szabadka, Szabadegyetem, 2006, (Életjel könyvek, 117), 137, 199-200, 224-225. 5 Uo., 117. - Mohácsi Jenő nevét hibásan írja y-nal. 6 Ady Endre bírálata a Budapesti Napló 1907. júniusi 1-jei számában jelent meg. 7 Kosztolányi Dezső, Levelek..., í. m., 106. - A címek Mohácsi Jenő verseinek címei. 89
