Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

ÁTTEKINTÉS - Kelevéz Ágnes: A Nyugat jubileumi és emlékszámainak üzenete

E tematikus, ünnepi számok jellemzője, hogy bár mindenki jelen időben ír olyan ünnepeitekről, akik negyvenes, ötvenes éveiket tapossák (a köszöntés időpontjában Ignotus a legidősebb, ötvenöt éves, Osvát negyvenhét, Móricz negyvenöt, Babits negyvenegy, Gellért Oszkár negyvenhat), de a visszatekintő elemzések jellege, a kiemelkedő értékké nyilvánítás gesztusa (ahogy például felidézik, hogyan találkoztak először, mit éreztek, mikor ezt vagy azt a művet olvasták, hogyan ismerték fel hajdanában az ünnepelt jelentőségét), a fordulatok típusa, a retorikai megoldások összessége öntudatlanul vagy az idős, életük végére klasszikussá vált alkotók (pl. Jókai, Mikszáth) laudációjának hangulatát idézi, vagy már-már a nekrológok, emlékbeszédek mintáját követi. Jellemző, hogy Móricz kicsit viccesen ezt írja Gellért Oszkárnak dedikációként, az őt ünneplő Nyugat-szám egy példányára: „Móricz / sírköve / e za szám; / emelte Gellért Oszkár / béke vele / s a szegény halottal.”42 Például Kiss Józsefet is ünnepelte hasonló közösségi felvonulás, saját lapjában, de ő már jóval idősebb volt, mikor megemlékeztek a már lezárulás felé közeledő alkotói pályájáról, és az általa szerkesztett lapról, A Hétről.43 Az elgondolás, hogy a Nyugatban olyan kortársakról, akiknek életművük még alakulóban van, tanulmánykötetszerű összeállításban, egy írói jubileum vagy más ünnepélyes esemény alkalmából szóljanak ugyanannak a generációnak a tagjai, nyilvánvalóan többek számára műfaji nehézséget okozott, talán ezért sok az önmegszólító, kérdőjeles mondat, a vallomásszerű műfaj, ezért kevés a tárgyszerű elemzés. Irodalomtörténeti szempontból mégis fontosak ezek a tematikus, ünnepi számok, egyrészt azért, mert e sorozatnak köszönhetően sok, életrajzi szempontból forrásértékű, visszatekintő emlékezés született, másrészt, s ezt tartom igazán lényegesnek, e számok már létrejöttükkel is, mint közösségi állásfoglalások, a kialakuló kánon megerősítését szolgálták.

A Babits-Móricz szerkesztette Nyugatban szerzői szám nem születik, bár születésnapi írások sorra megjelennek. Kosztolányit 1934-ben, ötvenedik születésnapján ketten köszöntik, Karinthy (egy tanulmánnyal) és Rédey Tivadar (egy verssel).44 Füst Milánról huszonöt éves jubileuma alkalmából Kosztolányi ír,45 Schöpflin írói ünnepe46 alkalmából is megjelenik köszöntő cikk vagy vers. A Nyugat, mint egy irodalmi nagy család, félretéve a belső ellentmondásokat,

42 Gellért, i. m., 454.

43 Kiss József születésnapjának ünnepi száma 65. születésnapján: A Hét, 1907, 51.; 70. születésnapján: A Hét, 1913, 48.; 75. születésnapján: A Hét, 1918,48.; Emlékkötete halála után jelent meg: Kiss József és kerek asztala: a költő prózai írásai és kortársainak visszaemlékezései, Kóbor Tamás előszavával, Budapest, Kiss József prózai munkáinak kiadóvállalata, 1934.

44 Karinthy Frigyes, Az ötvenéves Kosztolányi, Nyugat, 1935, 4, 265-272.

45 Kosztolányi Dezső, Füst Milán, Nyugat, 1934, 7, 355-357.

46 Elek Artúr, Schöpflin Aladárnak, Nyugat, 1926, 3, 871-872; Móricz Zsigmond, A költő és a kritikus: Pohárköszöntő a Schöpflin Aladár tiszteletére rendezett baráti vacsorán, Nyugat, 1926, 3, 872.

68