Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Kelevéz Ágnes: A Nyugat jubileumi és emlékszámainak üzenete
végeznek, mint erre a közelmúltban részletesen rámutattak.35 A szerkesztőség nyilván úgy érzi, illendő, sőt elkerülhetetlen, hogy a többiek után, a külföldön tartózkodó Ignotusról is készüljön tematikus kötet, és bár ő az alapító főszerkesztő, s a folyóirat első tíz évében munkássága meghatározta a lap arculatát, de a megemlékezéskor olyan közösségi felvonulás mégsem történik, mint amilyenre az előzőekben sor került. A számot Babits nyitja, de inkább csak nevével, mint írásának súlyával szerepel az élen, hiszen betegsége miatt, (s talán a köztük ekkor már kibontakozóban lévő ellentét miatt is)36 csak mentegetődző levelet küld, melyben feltételes módban azt sorolja fel, hogy miről is kellene írnia, ha nem lenne ágyban fekvő beteg: „talán tanulmányt írnék a költőről” „Elemezném talán a novellista művészetét” „Történetet írnék, krónikát és eposzt a harcokról a ’perzekutor-esztétika’ ellen" „ha önbizalmam volna és hozzáértésem, méltatnám talán a publicistát is”37 Kosztolányi most is egy önmagával folytatott párbeszéd formájában emlékezik, melyben sokkal inkább az ünnepi alkalomra írandó műfaj nehézségeit hangsúlyozza, mint Ignotus jelentőségét.38 Részvétele, akárcsak a többieké, inkább csak jelképes jelenlét, gesztusértékű megnyilatkozás, egyetlen kivétel Dóczy Jenő, hiszen ő pályaképet ír, komoly számvetést készít. A Nyugat legfontosabbnak tekintett szerzői és szerkesztői tehát 1923-24 folyamán gyors egymásutánban tematikus számot kapnak, melyek nem az egyes szövegek színvonala, hanem az összeállítás ténye, a szerzők illusztris névsora által foglalnak állást egy-egy alkotó, mint a folyóirat kiemelkedő jelentőségű szerzője mellett. Négy évvel később, 1928 áprilisában Gellért Oszkár lesz az, aki annak alkalmából, hogy Az utolsó dalért című verseskötete megjelenik, ennek a sorozatnak mintegy folytatásaként, szerzői számot kap.39 Babits egyenesen a „Nyugat kötelességéinek nevezi, hogy megemlékezzenek róla, hiszen Ady mellett, indokolja meg részletesebben is a „kötelesség" szót, ő az, aki legszorosabban kötődik a folyóirathoz, szinte minden verse itt jelent meg.40 Gellért Oszkárról már jóval kevesebben, csak kilencen emlékeznek meg. Van, aki hosz- szabb tanulmányban értékel, van, aki kis üdvözlő levélkében köszönt (pl. Kosztolányi), s van, aki hasonlóan az előző számokhoz, nem az ünnepekről ír, hanem egy művét ajánlja neki (Füst Milán).41 35 Vő.: Angyalosi Gergely, A kényelmetlen túlélő = A. G., Ignotus-tanulmányok, Budapest, Universitas, 2007, 153. 36 Uo., 153. 37 Babits Mihály, Ignotusról, Nyugat, 1924, 23, 661. 38 Kosztolányi, Párbeszéd..., i. m., 699-700. 39 Nyugat, 1928, 7, 477-508. - A Gellért-szám szerzői: Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Fülep Lajos, Schöpflin Aladár, Laczkó Géza, Földi Mihály, Tersánszky Józsi Jenő, Füst Milán, Kosztolányi Dezső. 40 Babits Mihály, Gellért Oszkár és a Nyugat, Nyugat, 1928, 7,477-478. 41 Kosztolányi Dezső, Levél, Nyugat, 1928, 7, 508.; Füst Milán, A Mississippi, Nyugat, 1928, 7, 507. 67
