Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Szilágyi Judit: A Nyugat geometriája. Szerkesztők és szerkezetek
az említettek egyike sem használta Babitsosai kapcsolatban az apa-metaforát. Szabó Lőrinc például „felsőbbrendű lény”-nek látta, aki „szellemi tiszteletet” érdemel,137 a vele töltött időre úgy gondol, „mint egy szellemi tündérországra”138 - de nem az apa szeretve-félve tisztelt alakját látta Babitsban, kötődése nem zsigeri, „csak” a rendkívüli intellektualitás tisztelete által motivált. Az apa-metafora után kutatva felbukkant egy - a Babitsra vonatkozó nyelv- használat működési mechanizmusa szempontjából is árulkodó - példa. 1924-ben, a Sárközi Györggyel a nemzedékváltásról kibontakozott vita során, maga Babits (és csak ő) említ „irodalmi apagyilkosságot” Az aktuális helyzetet alkalmasnak látja arra, „hogy felébredjen ama freudi gyűlölet és féltékenység az apa ellen, egy irodalmi Oedipus-komplexum?”.139 Tíz évvel később, a Halász Gáborral folytatott nemzedéki kérdés vitájában (amelyben Halász, Babitsot mesternek, tanítónak, elődnek, de nem apának nevezi), ismét maga Babits veti fel az új generációval kapcsolatban: „fogyatékossági érzete valóságos kínzó komplexumként veti elébe a nemzedéki problémát. Valami irodalmi Oedipus-komplexum ez: azzal a különbséggel, hogy az apagyilkosság itt nem lelkifurdalás, hanem feladat".140 A Babitsról szóló megnyilatkozások egyik nyelvi jellegzetessége, hogy az általa használt önmetaforákat gyakran átvették és a továbbiakban rá vonatkoztatva használták a kortársak (őrtorony, bíró, Kazinczy, stb.); ezzel mintegy ő maga is irányította, befolyásolta a róla való beszéd formáit. Az apa-metaforát azonban csak jóval később (igaz mint triviálisát) alkalmazzák vele kapcsolatban: „költői apa-imágóm volt” - írta Nemes Nagy Ágnes 1984-ben. „Hozzá húzó, korai ragaszkodásomban sok volt a gyermeki, az ő személyében pedig sok volt, ami alkalmassá tette, hogy apa-képpé sűrűsödjön egy korszak számára, még nekem is, aki látni sem láttam. Apa-kép volt Babits a két világháború közti magyar irodalomban, annak minden súlyával és kényességével."141 Ha mennyiségi szempontból vizsgáljuk a szerkesztőkre vonatkozó metaforahasználatot, akkor is érdekes eredményre jutunk. Bár nehéz egzakt mennyiséget megadni, mégis feltűnő, hogy az Osvátról szóló szövegek sokkal nagyobb ral, vérrokonság nélkül is apa és fiú.” (Szabó László, Cs., Emlékeim Babits Mihályról. Beszélgetés Cs. Szabó Lászlóval. Készítette Kabdebó Lóránt és Kelevéz Ágnes, = Új Forrás, 1984. 1, 20. 137 Szabó L., i. m., = Légy ellenállás..., 55. jegyzetben i. m., 55. 138 Szabó L., i. m., = Légy ellenállás..., 55. jegyzetben i. m., 53. 139 Babits Mihály, Fiatalok, Nyugat, 1924,160-166. 140 Babits Mihály, A nemzedéki kérdés vitája = B. M., Esszék, tanulmányok, Budapest, Szép- irodalmi, 1978, 472. 141 Nemes Nagy, i. m., 6-7.; - Gyergyai Albert 1971-ben(!) írja Babitsról: „áradt belőle nemcsak a vérré vált ismeret, hanem az apa, a tanító, a mester szinte követelő óhajtása, hogy amit tud, átadhassa.”: Gyergyai, Tanúság..., i. m. = Vallomások..., 52. jegyzetben i. m., 43.; - Az általam megtalált egyetlen kortárs, aki (legalább) fiának nevezte magát, Zsolt Béla volt. 1921-ben megjelent Hiába minden című kötetében egyik versét „Babits Mihálynak, fiúi szeretettel" ajánlotta. 50
