Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Rónay László: Jóvátétel. A Nyugat és Babits Mihály a Vigíliában
Ottlik minden szavának, jelzőjének önmagán túli jelentése van. Amikor a „nyu- gatos dekadenciáról” írt, azzal az értékítélettel perlekedett, amellyel Lukács György az Újhold ellen írt cikkében, a marxista kritika szellemében jellemezi- hol durvábban, hol óvatosabban - a Nyugatot. Amikor Ottlik a „bágyadt középszerűség” ellenhatásaként idézi a lapot, nyilván az akkor még becsben álló, úgynevezett szocialista irodalom színvonaltalanságára célzott. A szabadság, erkölcsi és lelki integritás emlegetésével kora irodalmi életére utalt, amely tiltásokkal volt átszőve. A Vigíliának a Nyugathoz való kapcsolódásáról, örökségének őrzéséről legtöbbször Rónay György írt. Egyik legszebb vallomása, A Nyugat sírkövére mintha Ottlik vallomásának előképe volna. Ugyanolyan megrendültén idézi a Nyugatba történt befogadását, mint írótársa. Jegyzetlapok címmel írt rovatában sokszor- olykor a marxista bírálókkal vitázva - idézte a Nyugat nagy íróit, elsősorban Babitsot és Kosztolányit. Pándi Pál még 1959-ben is Babits kétarcúságáról ír, ám Rónay György ezzel az elrajzolt képpel szembeszáll Babits az őrtoronyban című írásában, az Álom Kosztolányiról című jegyzetében pedig azt is elmondja, hogy Kosztolányi évekig a 20. századi magyar irodalom mostohagyereke volt: „Ősz eleje lehetett, az utat szegélyező fákon már sárga volt a lomb, itt-ott már hullottak a levelek. - Téged se vettek fel az írószövetségbe? - kérdezte Kosztolányi. - Nem - feleltem. - Engem is kitettek - mondta, miközben felszálltunk a villamosra...” A tehetséges, tragikus sorsú Pergel Ferencre Ottlik hívta fel a figyelmet 1972-ben. A Nyugat utóda, a Magyar Csillag című munkájában elsősorban éppen ezt a kapcsolatot világította meg, azt, mely Illyés Gyula folyóiratát a Nyugat folytatójává tette. Ennek megjelenése ismét alkalmat adott arra, hogy a Vigilia főszerkesztőjét raportra rendeljék. A két lap - Ottlik által is emlegetett - szellemi függetlensége nem illett a tiltásokkal és tűrésekkel működő kultúrpolitika elképzeléseibe. (Pergel elsősorban a második világháború alatti magyar irodalommal és a kor fontosabb folyóirataival foglalkozott - volna. ígéretesen induló pályáját váratlan öngyilkossága zárta le.) Az évek során lassan elfogytak azok az írók, akik még személyes kapcsolatban lehettek a Nyugattal, Babitsosai, Illyéssel és a többiekkel. Az emlékezés műfaját az értékelés s az új szempontokat is mozgósító irodalomtudományi elemzés váltotta föl. A Vigilia ebben a szellemben is őrzi a Nyugat hagyományát. Ez év februárjában jelent meg a Vigilia Kenyeres Zoltánnal, a Nyugat történetének elismert kutatójával folytatott beszélgetése,8 melyet ugyanaz a szellemiség hatott át, mint az 1971-es Nyugat-számot azt bizonyítva, hogy a Nyugat és a Magyar Csillag ma is él, s értékei legalább annyira fontosak, mint történetük során voltak. 8 Rónay László: A Vigilia beszélgetése Kenyeres Zoltánnal: A 100 éves Nyugatról, Vigília, 2008, 2,134-141. 418
