Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Rónay László: Jóvátétel. A Nyugat és Babits Mihály a Vigíliában
Rónay László JÓVÁTÉTEL A Nyugat és Babits Mihály a Vigíliában A címválasztást magyaráznom kell: az 1935-ben, a Gyertyaszentelő Boldog- asszony ünnepén megjelent katolikus Vigilia, mintha jóvá akarta volna tenni azokat a keresztényieknek aligha nevezhető - olykor alpári hangnemű - támadásokat, amelyek a jezsuita irányítással működő Magyar Kultúra hasábjain jelentek meg a Nyugat munkatársai ellen — utóbbiak magánéletét, vallási hovatartozását is gúny tárgyává tették. (Sajnos ez a hangnem mostanság mintha feltámadna.) Babits Mihályt azért vontam bele a tárgyalt anyagba, mert a harmincas években a fiatalabb írók nagy része a Nyugatid azonosította őt, majd a lap ellenében fellépő - többségükben a második nemzedékhez tartozó írók - egyben a Babitsosai való szakításukat is hangsúlyozták; modellértékű volt a Tanú sáncai mögé húzódó Németh László magatartása. A Vigilia alapítói a katolikus irodalom második generánciójának tagjai - Pos- sonyi László, Balla Borisz és Aradi Zsolt - eleve ki akartak szakadni abból a közegből, amelyet a Korunk Szavú ban véltek megtestesülni, így előbb az Új Korral próbálkoztak. Ennek társadalompolitikai irányultságával azonban nem mindegyikük értett egyet: így született meg a napi politikától függetlenedni vágyó Vigilia indításának eszménye. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a folyóirathoz hívott, vagy csatlakozó fiatalabb írók - Rónay György, Sőtér István, Thurzó Gábor - a Nyugatban való megjelenést és Babits jóváhagyását tekintették íróvá üttetésük legfontosabb eseményének. Igazi boldogságukat az jelentette, ha a Nyugat vagy a Magyar Csillag közölte írásaikat. (Ennek bizonyítékául érdemes volna részletesen idézni édesapám egyik-másik jegyzetlapját, vagy Sőtér István irodalomszemléletének olyan lenyomatát, amely a Négy nemzedék című antológia portréiban nyilvánult meg.) Jelképes gesztusnak tekinthetjük, hogy a Vigilia első számában Babits-vers, az Intelem vezeklésre is megjelent. A gesztus az író nagyvonalúságát és talán jóváhagyását jelképezte, a vers pedig nem más, mint a bűnei által bekerített, azoktól szabadulni vágyó ember megrendítő vallomása. Bizonyos mértékig Babitsra utal a Vigilia hangütésének és irodalmi ízlésének foglalata. Sík Sándor a katolikus irodalom nyitott kérdéseiről írt tanulmányában azt nyomatékosította, hogy nem az író világnézete, hanem művének színvonala jelenti az igazi értéket. Ez az eszmei alapvetés aligha kelthetett lel- kendezést a katolikusnak nevezett irodalom köreiben, de azt a nagykorúsodni 412
