Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Rónay László: Jóvátétel. A Nyugat és Babits Mihály a Vigíliában
vágyást fejezte ki, amely felé Babits egész életében törekedett, s amelyet A lírikus epilógjában meg is fogalmazott. Az úgynevezett katolikus líra hiányosságaival szembesített Sík Sándor, a min- denség versbe foglalásának öntudatával közelített a jelenségekhez észre sem véve, hogy Isten a teremtett világban is jelen van: a világ szépségében (vagy rútságában) tetten érni őt - ez a költő legszebb feladata. A mindenség - csak Istenre összpontosító versbe foglalásának problémái - leginkább Harsányi Lajos költészetét jellemzik. Itt mutatkozott meg, hogy a nagyszabású szándék nem mindig adekvát a témával. Az induló Vigilia mély rokonsága a Nyugattal a Bartók- és Kodály-kultusz ébren tartásában és ápolásában is megmutatkozott. Possonyi László a Vigilia történetével is foglalkozó önéletírásában, a Tettenérésben elemzi, milyen fontosait voltak e vonatkozásban Demény János tanulmányai. Már a lap első, 1935-ös évfolyamának 4. számában Bartók és Kodály művészetének „korszakos jelentőségét” méltatta, majd a minden évben megjelenő írásaiban újra meg újra Bartók újdonságát, az erkölcsnek a zenében való megvalósulását elemezte. (Ezekből az írásaiból alakult ki első Bartók-könyve 1940-ben.) Működésének tetőpontját 1939-ben és 1940-ben, a folytatásokban közölt Bartók és Kodály című sorozata jelképezte. Kiváló elemzése szól a Cantata profanától is. A. Nyugat nagy íróiról rendszeresen jelentek meg elismerő, színvonalas méltatások, de ezekben nem esett szó a költő és a Nyugat kapcsolatáról. Sík Sándor Gárdonyi, Ady, Prohászka1 című könyve után Adyt a 20. század lírája öntörvényű alkotójának tekintették még katolikus berkekben is, így ilyen szellemben idézte Bóka László2, majd halála 25. évfordulóján Vajda Endre3 is. A Nyugat nagy költőiről Baráth Ferenc tanulmányok sorát írta, az első Kosztolányiról szóló könyv is az ő munkája.4 Mécs László és az akkor ifjú Vidor Miklós pedig beleérzéssel idézte Juhász Gyulát. Felfedezés értékű volt Semjén Gyula - Claudel kiváló fordítója - Kosztolányi regényeiről írt tanulmánya, Kéry László pedig Tóth Árpád versfordításairól emlékezett meg. Egy esztendővel korai halála előtt, 1942-ben közölte a lap a kivételes tehetségű Lovass Gyula Egy költő drámája című Babits-tanulmányát, ami később, 1973-ban a Kilenc hős visszatér címmel jelent meg újra. Nem itt a helye, hogy e tanulmány máig hasznosítható meglátásait méltassuk, de az a megfigyelése, hogy Babits nem élte, hanem szemlélte az életet, vagy az a megállapítása, mely szerint - „A munka és a művészet a belső élet számára menekülés, a külső világ szempontjából felmentés és igazolás.” — mindenképp termékeny kiindulása lehetett egy új szempontokkal is dúsított Babits-elemzésnek. (Lovass Gyula 1 Sík Sándor Gárdonyi, Ady, Prohászka, Budapest, Pallas, év nélkül. 2 Bóka László, Ady, Vigília, 1943, 9, 335-338 3 Vajda Endre, Ady: Halálának 25. évfordulójára, Vigília, 1944, 1, 23-31. 4 Baráth Ferenc, Kosztolányi Dezső, Zalaegerszeg, Pannonia Ny., 1938. 413
