Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Frank Tibor: Ignotus Amerikában
ték. „Azon az estén, amikor jöttét jelezték, kimentem a pályaudvarra. Ott volt a Szabad Nép nevében Keszi Imre és a közoktatásügyi minisztérium államtitkáraként Bóka László is. Nem érkezett meg, másnap estére újra vártuk. Akkor sem jött még meg; csak harmadnapra. Telefonon értesítettek, hogy nagyon beteg; az Újságírók Szobi-utcai Szanatóriumába vitték. [...] Összetöpörödött, a két kezével mintha malmoznék, de pillanatig meg nem szűnő reszketéssel ült. Félholt volt, magam is beteg, nem bírtam a látványt [...] távoztam. Miről is beszélhettem volna vele? Népi demokráciánk példátlan nagylelkűségéről, hogy bár gyalázatos cikkeket írt Leninről, befogadta? Hogy nem ellenezte: adjunk neki tizenkétezer forintos Baumgarten-díjat? Hogy a kormány állandó havi zsebpénzzel is ellátta? Hogy a Szanatóriumegyesület nagy, külön szobát bocsátott a rendelkezésére, kívánsága szerint napi ötszöri étkezéssel, ingyen? [...] nem volt olyan kívánsága, melyet ne teljesítettek volna.”32 A Pajor Szanatóriumból még részt vett a magyar szellemi életben. 1948 végén Hatvány Lajosnak (1880-1961) megköszönte méltatását, amelyet a Haladásban írt róla, s amely az öreg harcostársnak nagy örömet okozott: „mily kész mulatság, hogy e minden nyilvános lélegzetemre kiterjedő figyelembevétel és méltatás már meg volt írva, és ki volt nyomtatva, amikor én azzal ugrattalak, hogy egy életen át nem tudtál rám figyelni, mert noha bizonyára ragaszkodói hozzám, és tartasz rólam egyet-mást, alapjában véve igen unsz, és unatkozol velem. Egy pofon esti szellő ahhoz képest, hogy kis tanulmányod mily csatta- nóan és ragyogóan cáfol rá hálátlan szamár voltomra.”33 1949. augusztus 3-án halt meg. Jóval fiatalabb, de súlyosan beteg felesége jócskán túlélte, Amerikában. Egy évtizeddel később, az american council for emigres in the professions, inc. nevű emigráns szervezet nevében Else Staudinger fordult az IRC-hez, hogy miként tudnának segíteni a szomorú állapotban lévő Ignotusnén. Staudinger asszony felvetette, hogy Ignotus fiát, Ignotus Pált (1901-1978) kellene mozgósítani, még ha ez reménytelennek tűnt is.34 Ez az utolsó írásos nyom Ignotusék amerikai életéről. Keserves éveket töltöttek az Egyesült Államokban, de túlélték a háborút. Ez akkoriban a legnagyobb ajándék volt, amit az az ország adni tudott.35 32 Gellert Oszkár, Kortársaim, Budapest, Művelt Nép, 1954,179-180. 33 Ignotus levele Hatvány Lajoshoz, [Budapest, Pajor Szanatórium, 1948. december 27.] = Levelek Hatvány Lajoshoz, vál., szerk. Hatvány Lajosné; bev. Nagy Péter; jegyz. Belia György, Budapest, Szépirodalmi, 1967, 575. 34 Else Staudinger levele Irma Cadmonhoz, 1959. február 24., IRC archívuma, Box 6. 35 A két világháború közötti magyarországi kivándorlást és az amerikai bevándorláspolitika alakulását most megjelent könyvem dolgozza fel részletesen. - Frank, Tibor, Double Exile: Migrations of Jewish-Hungarian Professionals through Germany to the United States 1919-1945, Oxford, Peter Lang, 2009. 411
