Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Dávidházi Péter: „És sorsot vetének". A kihagyás poétikája Babits Jónás könyvében

fel sem tűnik, akkor elsőként arra figyelhetünk fel, hogy a kormányos itteni beszédének a Bibiiá ban csak első része hangzott az ő szájából, a második rész kérdéseit már a hajósok intézték Jónáshoz. A babitsi szövegrész első fele, Jón 1,6, így hangzik Károknál: „És hozzá menvén a kormányosmester, monda néki: mi dolog te nagy alható? Kelj fel, kiálts az te Istenedhez, talán megkegyelmez az Isten nékünk, hogy el ne veszszünk.” (Ebből is látszik, hogy Babits még a re- videálatlan Károlyi-bibliát használta: a „Mi dolog ez, hé, te nagy alható” sor vége ennek nyomán keletkezhetett, ugyanis a revideáltban már „te nagy alvó" szerepel.) A babitsi szövegrész második fele Károknál nem közvetlenül ez után következik, hanem Jón 1,8-nak felel meg, ahol már a hajósok veszik át a kérdezést: „És mondának néki, beszéld meg most nékünk, miért szállott reánk ez a veszedelem? Micsoda rendbeli ember vagy? és honnan jösz? micsoda az te hazád? és micsoda nemzetből való vagy?" E szereposztásbek különbségnél fontosabb a kettő közti bibliai vers, Jón 1,7, amelyet Babits mindenestül kihagyott: „Azután mondának egymásnak: Jer vessünk sorsot, hogy tudhassuk meg, mi okért szállott e veszedelem reánk? Sorsot vetének azért-, a sors pedig esék Jónásra.” (Batizinál ez még megvolt: „Szóla egyik hajós másiknak és monda: / »Jertek vessünk sorsot és nyilat látásra, / Tudjuk meg ki légyen ez nagy vésznek oka?« / Az sorsot megveték és esék Jónásra.”23) Babits fennmaradt kézirata éppen a kormányos beszédénél őrizte meg a legtöbb javítást és fogalmazási stádiumot, azonban a sorsvetés az alkotási folyamat elejétől fogva hiányzik,24 azaz kihagyása nem utólagos döntés eredménye.

Első pillantásra nem látszik nagy horderejű kihagyásnak, sőt mintha csupán egy elavult, érthetetlen és fölösleges mozzanat tehertételétől szabadítaná meg a történetet, hiszen a nyomozási folyamatnak az európai kultúrákban régóta nem része, hogy sorsvetéssel állapítanák meg a bűnös személyét. Ráadásul Jónás enélkül is bevallja bűnét („az Egek istenétől futok én”), tehát a kormányos gyanúja („Nem te hoztad ránk a veszedelmet?”) már eléggé igazolódni látszik, legalábbis neki nem maradt kétsége, hogy hajójuk Jónás miatt került veszélybe: „Már biztos hogy te hoztál bajba minket: / magad mondod hogy Isten átka kerget. / Ha Isten üldöz, az ördög se véd meg.” S noha itt Jónás nem azt mondja, hogy vessék őt a tengerbe, hanem csak azt, hogy hagyják meghúzódni a hajófenéken vagy tegyék ki egy magányos erdőszélre, a kormányos és a hajósok sorsvetés nélkül is biztosra veszik, hogy őt kell a tengerbe dobniuk, ha meg akarnak menekülni. Látszólag persze szinte ugyanezt mondhatnánk a bibliai történetről: a sorsvetés eredménye ott is csak arra használtatik, hogy Jónásra

23 Batizi András, Jónás prófétának históriája, 33-36 sor. = Régi magyar költők tára : 2, XVI. századbeli magyar költők művei, 1527-1546, közzéteszi Szilády Áron, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1880, 90.

24 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Fond III/2303.; vö. Melczer Tibor, Babits Mihály „iskolaifüzete", Irodalomtörténeti Közlemények, 1984, 2,183-184.

370