Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Dávidházi Péter: „És sorsot vetének". A kihagyás poétikája Babits Jónás könyvében

olvasók azonnal, még a mű elolvasása előtt értesültek. Ugyanis az 1938 szeptemberi Nyugat címlapján levő tartalomjegyzék élén szerzői helyzetben látták viszont Babits Mihály költőként és íróként már jól ismert, följebb, a lap fejlécén szerkesztőként is nagy betűkkel kiemelt nevét, mellette kettőspont után a bibliai történettel azonos címet: Jónás könyve, utána pedig zárójelben a további eligazítást: „(Költői elbeszélés)”. Az utóbbi kitétel nem lehet alcím, ahogy később egy tanulmány állította,10 11 hiszen csakis a címlapon szerepelt, míg belül a folyóiratban a költemény szövege fölött (és minden további kiadásban) már csak a Jónás könyve cím állt, s a Nyugatnál máskor is gyakran előfordult, hogy egy- egy közlemény műfaját ugyanígy, a címlapon zárójelben tudatták az olvasókkal. Nem tudni, hogy ilyenkor mindig megkérdezték-e a szerzőt, mi kerüljön oda műfaji megjelölésként, mivel azonban ezúttal a szerző azonos volt az egyik szerkesztővel, a műfaj megjelölés nem történhetett az ő tudta nélkül, s minden bizonnyal saját választása. Babits akkori szerkesztőtársa, Gellért Oszkár emlékezése is ezt igazolja: „A szám élén a Jónás könyve, melyet Babits »költői elbeszélésnek« neveztet a címlapon. Még augusztusban olvasta fel nekem Esztergomban, ujjait állandóan a kanüllös gégéjére nyomva. Sípoló torokkal skandált. Költői elbeszélés? Lírai vallomásként hallgattam [...].”u Mivel a „neveztet” ige Babits saját kívánságára utal, s az emlékezés előzetes találkozást említ és megállapodást sejtet, fontos a „költői elbeszélés” terminus eltérése az elbeszélő költeménytől, amely már akkor is kézenfekvőbb lett volna, e mű szakirodaimában később is fel-felbukkan (például: „gondolati lírával átszőtt elbeszélő költeménynek definiálható”),12 s használatát mindmáig iskolában tanítják. Miután azonban Babits neve szerzőként kétszer feltüntetve (a tartalomjegyzékben még a cím előtt, majd a folyóiratszám első közleményeként nyomtatott mű szövege után) már eleve megkülönböztette a művet az azonos című bibliai szövegtől, amelyhez neve legföljebb fordítóként társulhatott volna, a szószerkezetben előre került „költői” jelző a szerzői műként való besorolást és a költői- séget hangsúlyozza tovább. Az első olvasók tehát már a folyóirat kinyitása előtt fel voltak készítve arra, hogy olyan művet fognak olvasni, amelynek szövege, műfaja és státusa más, mint a Bibliáé, s így mások lesznek olvasásának, megítélésének és használatának szabályai. (Itt kap mélyebb jelentést Babits egykori tréfás meghatározása, amely szerint minden vers három részből áll, azaz címéből, szövegtörzséből és aláírásából.)13 A Nyugat-szám olvasói elvileg még azt is tudhatták, amit a szakirodalom később elfelejtett, hogy mivel költői elbeszéléssel, azaz bibliai alapú, de már irodalmi (irodalminak tekintendő, akként ol10 Rába, Csönd-herceg..., i. m., 102.

11 Gellert Oszkár, Egy író élete: 2, Budapest, Bibliotheca, 1958, 555.

12 Fái, A Jónás-téma..., i. m., 73.; Vő.: Bálint György, Jónás példája [1939] = Babits Mihály száz esztendeje: Kritikák, portrék, szerk. Pók Lajos, Budapest, Gondolat, 1983,144.

13 Vö.: Illyés Gyula, Babitsról a fiataloknak = Babits Mihály száz esztendeje..., i. m., 368.

364