Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Dávidházi Péter: „És sorsot vetének". A kihagyás poétikája Babits Jónás könyvében
a betoldások, kihagyások és átalakítások akár csak vázlatos áttekintése megcáfolhatott volna, még 1999-ben is gyanútlanul újra lehetett közölni.8 Műfajváltásból státuskülönbség: Károli öt elve és Babits költői elbeszélése Bár a történetmódosítás lényegességéhez nem kaptunk kritériumot, s az ekként kiemelt babitsi eltérés terjedelmileg is a legszembeötlőbb, a szakirodalom idevágó fejtegetéseiből nyilvánvaló, hogy leginkább teológiai alapon esett rá a választás. Önmagában véve a teológiai szempont bevonását nem kifogásolhatnánk. Noha a két szöveg végső soron más-más kánonhoz tartozik, vagyis egyik a bibliai, másik az irodalmi kánon része, és egyiket hivatalosan egyházi, másikat világi (irodalomkritikai, oktatási és tudományos) intézmények hitelesítik, Babits költeményét átirati műfaja miatt a bibliai alapszövegéhez képest szokás olvasni, nem kerülhetvén meg, hogyan viszonylik annak hitvilágához. Nincs okunk kétségbe vonni, hogy vallási, vagy akár kifejezetten teológiai szempontokból is vizsgálhatunk irodalmi műveket, Babits vallási utalásokban gazdag költészetének elemzésekor pedig különösen termékeny lehet poétikai és teológiai viszonyítási rendszerek együttes alkalmazása, feltéve persze, hogy nem kárhoztatunk eleve minden költői eltérést az üdvözítő tantól. A magyar irodalomkritika klasszikusai is erre adtak máig bátorító példát: alaptételként hangoztatták ugyan, hogy a költészetben illetékes törekvés a szépre irányul, aminek szerintük elvileg nincs köze a szentség normáihoz, de kritikusi gyakorlatukban nem igyekeztek kizárni teológiai megfontolásokat egy mű kritikai megvitatásából.9 Mivel azóta az irodalommal való foglalkozás előfeltevései közül végképp kihullott a minden mást kizáróan tiszta esztétikai képződmény fogalma, de továbbra is megmaradt, hogy egy költeménynek nem kell szentnek lennie, rendkívül fontossá válik az a körülmény, hogy Babits nem lefordította, hanem önálló szerzői műként átköltötte a bibliai szöveget, amely ettől (szigorú értelemben és a társadalmi szokás szerint) megszűnt szent szöveg lenni, tehát a teológiai normáknak való megfelelése vagy meg nem felelése máshogy esik latba, s többé nem képezheti a megítélés egyetlen vagy akár leglényegesebb kritériumát. Babits műfajának státusváltásáról - szent, illetve költői szöveg közt - az első 8 Torok, Maria, Préface de la premiére édition: Bible - Divan - Poésie Mimée = Abraham, Nicolas, Jonas et le cas Jonas: Essai de psychanalyse littéraire, Paris, Flammarion, 1999, 20. 9 Erdélyi János, A magyar lyra, 1859 = Erdélyi János, Tanulmányok, Budapest, Franklin- társulat, 1890, 66, 68-69.; Salamon Ferenc, Arany János kisebb költeményei = S. F., Irodalmi tanulmányok: 1, Budapest, Franklin-társulat, 1889, 85-86.; Gyulai Pál, Sulyánszki Antal vallásos költeményei = Gyulai Pál kritikai dolgozatainak újabb gyűjteménye: 1850-1904, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1927, 16-18. 363
