Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
A NYUGAT UTOLSÓ ÉVTIZEDE ÉS UTÓÉLETE - Dávidházi Péter: „És sorsot vetének". A kihagyás poétikája Babits Jónás könyvében
Dávidházi Péter „ÉS SORSOT VETÉNEK” A kihagyás poétikája Babits Jónás könyvében Amióta a Jónás könyve 1938-ban először megjelent, értelmezői általában abból indulnak ki, hogy cselekménye egyetlen ponton tér el számottevően az alapul vett bibliai történettől: Babitsnál a niniveiek Jónás prófétálását hallván nem térnek meg, az Úr mégsem pusztítja el őket. Míg a Bibiiá ban Ninive királya és lakosai, de még állataik is böjtölni kezdenek, zsákba öltöznek és megtérnek gonosz útjaikról, Babitsnál a királyi palotában folytatódik a mulatozás, sőt csúfot űznek a prófétából, a kilátásba helyezett büntetés mégis elmarad. Ez olyan erővel vonta magára az értelmezők figyelmét, hogy a tekintet iránya rögzült, s mással úgyszólván nem is lehetett foglalkozni. Noha a költő életművének kiváló filológusa számára nem volt kétséges, hogy a babitsi Jónás könyve „árnyaltabb értelmezéséhez akkor jutunk közelebb, ha a bibliai szöveggel vetjük össze”, e felismerést csupán a „lényegbevágó” különbség értékelése követte.1 Még a szakirodalommal legszenvedélyesebben vitatkozó tanulmány szerzője is ezt tartotta az egyetlen sorsdöntő változtatásnak, és határozott névelővel, mint „a” történetmódosítást emlegette, legföljebb azt kifogásolván, hogy értelmező elődei vagy nem vették észre ennek átfogó hatását a mű egészére, s ezért nem tulajdonítottak „lényegi jelentőséget” neki, vagy kritikátlanul elfogadták teológiai vonzatait, és így a változtatást értékesnek ítélték a műre nézvést.2 Az egyedül jelentősnek nevezett módosítás értékéről megoszlanak a vélemények: olvashattuk már, hogy újszövetségi szellemű és (Bergson hatása mellett) finom érzékre vall,3 illetve hogy épp ellenkezőleg: a költemény, sőt a költő istenképzete „lényegileg” vagy „lényegében" a deizmusé, nem bibliai és (a „megváltó funkció” hiányozván belőle) nem eléggé keresztény, ugyanis Babitsnak legföljebb valamiféle kultúrkereszténységhez volt érzéke.4 Ebben a vitában kellő 1 Rába György, Babits Mihály, Budapest, Gondolat, 1983, 310. 2 Reisinger János, A Jónás könyve - parafrázis?, Irodalomtörténet, 1983, 4, 852-873.; Vö.: Melczer Tibor, Egy költői magatartás kettőssége Babits Jónás könyvében, Irodalomtörténeti Közlemények, 1972, 3,307—332; Babits Mihály, Jónás könyve és más költemények: Pályakép versekkel, szerk., pályakép, sajtó alá rend., jegyz. Melczer Tibor, Budapest, Ikon, 1993, (Matúra Klasszikusok, 9), 80-107. 3 Rába, Babits Mihály, i. m., 308-312.; Rába György, Példázat a humánumról: Jónás könyve = Rába György, Csönd-herceg és a nikkel szamovár, Budapest, Szépirodalmi, 1986,102-110. 4 Reisinger, A Jónás könyve..., i. m., 855, 859-862, 873; Reisinger János, „Hanem hát ki vált meg engem?": Babits és a kereszténység; Babits és a katolicizmus = Mint különös hírmondó: 361
