Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Szilágyi Judit: A Nyugat geometriája. Szerkesztők és szerkezetek
Szilágyi Judit A NYUGAT GEOMETRIÁJA Szerkesztők és szerkezetek Az alábbiakban a Nyugatnak mint rendezett-szervezett formának, sajátos, a szerkesztők személyét a kialakuló struktúra szempontjából meghatározó tényezőnek tekintő vizsgálata következik. Minthogy nem a Nyugat szerkesztésének irodalomtörténeti feltárása a cél - a filológiai alapkutatások nagyrészt már megtörténtek -, így csak a legszükségesebb tényekre, adatokra hivatkozom. Érdeklődésem Osvát, Babits (és érintőlegesen Móricz) szerkesztői tevékenységének vizsgálatára, az általuk létrehozott struktúrák jellemzésére és értelmezésére korlátozódik. Tények A Nyugat szerkesztés-történetét (jelentős egyszerűsítéssel) három szakaszra tagolhatjuk: az első 1908-tól 1929-ig Osvát időszaka, aki, bár soha sem volt főszerkesztő, hosszabb ideig szerkesztőként sem szerepelt a neve a címlapon, sőt: rövid időre elhagyta a lapot, mégis (az 1919-es néhány Babits által összeállított lapszámtól eltekintve) két évtizeden keresztül egyszemélyes auktoritásként döntött a Nyugat tartalmi kérdéseiben.1 A második időszak, Babits és Móricz közös tevékenysége, Osvát halála után, 1929 végén kezdődött. A közös alapelvek (pl. humanizmus, távolság a napi politikától), egymás személyének, alkotói tevékenységének tisztelete egy időre biztosította ugyan a közös szerkesztés feltételét, de már 1930 augusztusára nyilván1 Osvát szerkesztőtársai többnyire elfogadták ezt a tényt, egyedül Babits lázadt. Ő ugyanis már 1917-től bekapcsolódott a Nyugat szerkesztésébe, de tényleges döntéseket nem hozhatott, mint azt 1923. március 12-én írott levelében felpanaszolja: „Mikor ezt a szerkesztést veled elvállaltam, két dolgot kötöttem ki: először bizonyos vétójogot [...]; s aztán azt a jogot, hogy egyes közleményeket a Nyugatban én is elhelyezhessek. Mindkét jogot a legnagyobb liberalizmussal s irántad való teljes tisztelettel kezeltem és a vétójoggal, annyira emlékszem, egyetlen egyszer sem éltem, s a másikat is csak ritkán, kivételes esetekben gyakoroltam. De valahányszor gyakoroltam, te majdnem mindig nehézségeket támasztottál, nem őszinte és természetes ellenvetésekkel, hanem valami különös makacssággal és hallgatással [...] s ez szinte arra látszott kiszámítva lenni, [...] hogy szokjak le a kívánságokról.” Közli - Sípos Lajos, A Nyugat csendes válsága = A Nyugatjelenség: 1908-1998, szerk. Szabó B. István, Budapest, Anonymus, (Nyugat könyvtár, 2), 1998, 169. - Babits lázadási, kitörési próbálkozásait jelzi, hogy némi nyitottságot tanúsított Tormay Cecile 1922-es ajánlata iránt, amikor az a Napkelethez hívta, majd az is, hogy 1923-ban Magyar Gondolat címmel új folyóirat indítását tervezte, melyre végül nem kaptak lapengedélyt. 31
