Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT HÚSZAS ÉVEK - Margócsy István: Petőfi a Nyugatban
Margócsy István PETŐFI A NYUGATBAN Kezdjük egy feltehetően nem csak az én számomra meglepő példával: az 1923-as jubileumi Petőfi-emlékszámban1 olvasható a következő rövid, de nagyon erőteljes hódoló írás: „Petőfi a földet az éggel összetűzte, mint a pusztai kútostor. Petőfi harmatos piros rózsa hajnalban. Petőfi mindig eszembe van, mikor odakinn Magyarországban a kenteden földön széjjel nézek. Tavaszon mikor gólyát látok, mindig eszembe jut. Ha látom a vásárban a csacsit meg a juhászt, elnyilall a Neve eszméletemen. Ha a Szabadság szavát olvasom, a szó fölött röppen Petőfi neve. A szántó béres fiú éneke, az eke alatt hasadó föld csudálatos moraja, a szántás felett a láthatatlan pacsirta: Petőfi. Petőfi a szél, az ember dalával tova zeng, túl a halálokon. Petőfi homloka az ég, Petőfi szeme az óceán, Petőfi szája a vulkán. Petőfi nemcsak Ő Maga, Petőfi a földön termő ember génie-je. Az ifjú örökkévalóság, az örökkévaló ifjúság, az élet édes boldogsága, az összevérezett rajongás, a szeretettre méltó szeretet, a minden szívből sütött tükrös óriás szív, a számtalan végtelen ember: Petőfi. Jó volna most a felhőkre szöknöm, onnét a magasból aztán egész emberséggel szólhatnék.” Az írás szerzője az a költő, akit a legkésőbb jutna eszembe Petőfi-hívőnek tekinteni: Szép Ernő, s ha az idézett írás alaphangulata, legalábbis az én ízlésemhez vagy Petőfi-képemhez képest, talán túlságosan is népiesre veszi a figurát, s ha az is bizton állítható, hogy a Petőfi-irodalomban, ismeretes módon, igazán nem ritka kultikus megnyilvánulásoknak egyik szélsőséges csúcsteljesítményét tisztelhetjük is benne, akkor is levonhatjuk a következtetést: e költő számára Petőfi életműve az egyik legfontosabb és legmagasabb rendű költői teljesítmény. S a megjelenés helye és alkalma, azaz a kivételes gazdagságú emlékező és ünneplő Nyugat-szám, mely igen jelentős cikkeknek csapatát sorakoztatta fel Szép Ernő írása köré, s melyben, tudjuk: első helyen az igen nyersen kihívó és provokatív Babits-vers, a Petőfi koszorúi szerepelt! (s melynek - tudomásom szerint - régebbi, irodalomtörténeti jelentőségű alkotókat illetően - a Nyugat teljes életpályáján nincsen párja!), azt bizonyítja, hogy a Nyugat szerkesztősége és 1 Szép Ernő, Petőfi, Nyugat, 1923, 1, 29. 289
