Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT 1908-1919 - Széchenyi Ágnes: A. Nyugat német mása: Jung Ungarn, Berlin, 1911

frissen felfedezett tehetségről van szó, az idegen publikum számára minden és mindenki új volt. De mint láttuk a Jung Ungarn számára program volt a magyar kulturális múlt és akadémiai jelen megismertetése is. Osvát viszont következetesen visszautasította Hatvány olyan ötleteit, mint a Nyugatnak a hagyományokba való beleágyazottságát, a magyar irodalmi múlttal való szellemi kapcsolatát dokumentálni hivatott Csokonai-számának vagy az iskolákban használatos tankönyvek haladó szempontú bírálatát adó tankönyv-számának a megjelentetését.96 (Az otthoni szembenállásba Ignotus is belevonandó, ő sem nézte jó szemmel az egyre újabb fiatalok feltűnését, bár végül szolidáris maradt Osvát koncepciójával. Ám őt most nem idézhetjük meg ebben a problémavázlatban.)

De ennél több volt az ellentét. Az Osvát képviselte esztétizmus gondolatát Hatvány a társadalmi és politikai progresszió képviseletével is össze akarta kapcsolni. Mint 1911. december 30-án a Nyugat belső ügyei kapcsán a Világban publikált, Ady Endréhez intézett nyílt levelében írta: „A Nyugat irodalma [...] egy fáradt és elmaradt ország kifelé vágyó, befelé sajgó magára eszmélésé- ből nőtt ki. A Nyugat folyóiratban együtt jelennek meg azok a férfiak, akik akár tudományos, akár politikai, akár közgazdasági téren azoknak a tendenciáknak a tényleges képviselői, melyeknek az irodalom csupán előre érző sejtése vagy formába foglalója lehet [...] A Nyugat irodalma az ország minden termő és teremtő erejével kapcsolatos, minden, ami tehetség (nem véletlenül, hanem szükségszerűen) a mi táborunkban van. A Nyugat könnyen válhatnék a progresszivitás szemléjévé, ha kizárólagos esztétaságából engedne valamit. Kevesebb irodalom, több élet!”

Nos, mint láttuk, a Jung Ungarn inkább az életességet, a politizálást képviselte. A berlini magyar-német folyóirat szenvedélyességét, hivatástudatát elsősorban Vészitől eredeztetjük. Időközben otthon kenyértörésig fajult az Osvát - Hatvány perlekedés. Utalunk itt a szerkesztői jogok szerződéses kikötésére, Hatvány látszólagos kapitulációjára, behódolására - majd az ezt követő fenyegetésre, hogy eladja a Nyugatot. S miközben a Jung Ungarn folyamatosan működött, s ebben megítélésünk szerint — ennek ellenkezőjére nem látunk semmiféle jelet - Hatvány részben hajlandó is volt alárendelni magát a kétségbevonhatatlan tekintélyű Vészinek, itthon viszont már 1911 februárjában lépéseket tett a Nyugat eladására.

Még egy fontos adalék a Jung Ungarnból, ami az otthoni vitához, a Nyugat körüli rivalizáláshoz, hatalmi harchoz tartozik. A Jung Ungarn februári számának sajtószemléjében Peisner Ignác így mutatja be a Nyugatot a német közönségnek: „a radikális esztétikai irányt követő és a költészetben új utat törő fiatal irodalmi Magyarország Hatvány Lajos körül gyülekezik, s ad ki egy új folyó96 Halász Imre közlését lásd 35. jegyzet. Kőszeg, megítélésünk szerint, tévesen köti Osváthoz, inkább a Hatvany-Ignotus szerkesztői szövetségi szál magyarázza a közlést.

198