Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Széchenyi Ágnes: A. Nyugat német mása: Jung Ungarn, Berlin, 1911
színesen megírt életrajzában mondja magáról.)82 83 A magyar lapok között Hatvány különösen kártékony szellemiségűnek tartotta a „soviniszta program ke- resztülhajszolását valló” Budapesti Hírlapot, az ugyancsak asszimiláns Rákosi Jenő orgánumát. A lap működését egyenesen kulturális hajótörésnek mondja. A német olvasók számára készített, Széchenyitől és Petőfitől induló történeti áttekintés végül Ady Endre - az „Új Magyarország” előharcosa - igen hangsúlyos és hosszas elemzéssel bizonyított nagyrabecsülésében teljesedik ki. S mégis - Ady csak kétszer jelent meg a Jung UngarnbanP (Megjegyezzük, hogy Ady egy versével 1910-ben már szerepelt a Arwban.)84 Itt azonban felvetődik a fordíthatóság kérdése és a fordítók ügye. Említettük, hogy Vészi fordította németre a Bánk bánt. De alig ismert tény, hogy ő volt Ady első német fordítója is. Egy 1909-ben Berlinben a „Fata Morgana” címmel rendezett ünnepségen Beregi Oszkár szavalt Ady-verseket Vészi fordításában.85 Ezek a fordítások tudomásunk szerint nincsenek meg, pedig érdemes lett volna összevetni, illik-e Vészi patetikus és szecessziós hangneme az Ady-versekhez. Mindenestre megkockáztatjuk a feltevést, hogy amennyiben pontos Kosztolányi jellemezése Vészi publicisztikai munkásságáról, a fordító saját tónusa bizony illett Ady hangjához. Ezt írja Kosztolányi: Vészi „feleselt önmagával és a világgal, ellágyult és fölfortyant, carlylei fesztelenséggel finom és vaskos szóképeket halmozott egymásra, rózsát és záptojást hajigáit s mindig oly közvetlen volt, oly meglepő, oly ízig-vérig emberi, hogy a hittérítők vitáira kellett gondolnom. Úgy rémlett, hogy tintája meggyullad a tollán s kéziratpapírja ellobog írás közben. A forma remekművei voltak ezek a haragban és szeretetben fogant cikkek.”86 Mindenestre tény, kevesen ismerték jobban ekkor Adyt, mint Vészi József. Hatványnál is sokkalta mélyebben ismerte.87 Tekintsünk végig röviden a Jung Ungarn szépirodalmi publikációin.88 Időrendben az első közlemény egy részlet Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma (Die Belagerung von Neusohl) című regényéből. Nagy, de majdhogynem túlterpeszkedő adagokban következtek a folytatások, az utolsó számban befejezték a regény közzétételét, csak a Nagy Miklósnak írt utószó maradt el. Az 82 Magyar Országgyűlési Almanach az 1931-1936..., i. m., 547-551. 83 Horváth Henrik fordításában A magyar ugaron, a Sírás az élet-fa alatt, az Ádám, hol vagy?, és a Harc a Nagy-úrral jelentek meg a nyitó számban. Másodszor „Nachdichtung" - tehát után- költés és nem fordítás - megjelöléssel szerepel Leo Greiner verse. 84 A Cassirer-bibliográfia szerint a Mert engem szeretsz c. Léda-vers 1910. december 16-án jelent meg a Panban, a folyóirat 129. oldalán. A bibliográfia nem tünteti fel a fordítót. 85 Vitályos László, Ady-bibliográfia, 1896-1987: Kiegészítő kötet, Budapest, MTA, 1990, 2646. tétel. 86 Kosztolányi Dezső, Vészi József, Nyugat, 1928,11, 827-828. 87 Az Ady-Vészi viszony jellemzéséhez egy idézetet hozunk Ady Margita-ciklusából. Ady korai önképét rajzolja meg benne: „Egy poéta-Széchényi vágytam lenni / S mellékesen [...] / Vészi József és Bartha Miklós együtt.” 88 A folyóiratban közölt szépirodalom bő könyvészeti leírását lásd: Rózsa, i. m., 13. jegyzet. 195
