Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

NYUGAT 1908-1919 - Széchenyi Ágnes: A. Nyugat német mása: Jung Ungarn, Berlin, 1911

perrendtartásról (Armin Fodor),44 a jégkorszakbeli emberek magyarországi kutatásról (Ottokar Kadic),45 a magyar-román búzaháborúról (Thomas von Ko- sutány).46 Műfaját tekintve ide tartozik egy a németség szempontjából kiválasztott művészeti tanulmány is, Meller Simon ismertetője egy magyar szerző - Felvinczi Takács Zoltán - Dürer-kötetéről. A legújabb magyar drámatermésről is közölt beszámolót a Jung Ungarn első száma, benne főként Kóbor Tamás, Bíró Lajos, Molnár Ferenc, Szomory Dezső darabjairól esik szó (Ladislaus von Márkus).47

Egymás után említjük a német tárgyú illetve germanisztikai tanulmányokat, írásokat, ezek a lap feladatvállalásából, közvetítő szerepéből adódóan számosak.48 Milyen intézményi keretek között és milyen szinten foglalkoztak itthon a német irodalommal és kultúrával a Jung Ungarn 1911-es megjelenése idején? Meglehetősen hosszú múlttal rendelkezett már ez a tudományterület. 1784-től kezdődően tanítottak német nyelvet és irodalmat a budapesti tudományegyetemen, első tanára még német volt, a második azonban már magyar. 1875-ben alapították a „német nyelv és irodalom” (egyszemélyes) tanszékét, melynek élén harminc éven át, akadémiai főtitkárrá választásáig Heinrich Gusztáv állt.49 (Mint már említettük is, nála tanult Vészi József.) 1896-tól már külön nyelvészeti tanszék is működött az egyetemen belül, élén Petz Gedeonnal. 1895-től az Eötvös Collegium a francia és franciás kultúra szigetét hozta a „nagy német áradatba”50 - s mégis, a német nyelvvel foglalkozó legterjedelmesebb publikációt egy volt Eötvös kollégista tollából olvashatjuk a Jung Ungarnban (Franz Kräuter).51 Az érdekes, bár meglehetősen speciális közlemény-sor a magyar- országi németek nyelvjárásait és a nyelvjáráskutatást bemutató tanulmánysorozat.

44 Fodor Ármin (1862-?), jogász, 1911-ben kúriai bíró. 1910-12 között a kormány kiküldötte a váltójogi konferencián Hágában. 1911-ben jelent meg Polgári perrendtartás című könyve.

45 Kadic Ottokár (1876-1957), geológus, ősrégész, a magyar barlangi ősemberkutatás megalapítója.

46 Kosutány Tamás (1848-1915), agrárkémikus, akadémikus. A búza és liszt hazai tudományos vizsgálatának megalapítója. A mezőgazdasági ipar műszaki fejlesztésének úttörője volt.

47 Márkus László (1882-1948), rendező, kritikus, szcenikus, díszlettervező (némafilmeké is), színházigazgató. Tagja volt a Thália Társaságnak, 1907-től a Magyar Színház rendezője volt. 1925-től 1944-ig az Operaház (fő)rendezője, igazgatója.

48 A germanisztika kifejezés [germán filológiával foglalkozó tudomány’] első magyar előfordulásáról 1851-ből van adatunk: Újabb kori ismeretek tára : tudományok és politikai társas élet encyclopaediája, 1-6, Pesten, Heckenast, 1850-1855.

49 Szentpétery Imre, A Bölcsészettudományi Kar története 1635-1935, Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1935, 302-304, 317-318, 537-538, 567-568.

50 Laczkó Géza, Az Eötvös Collegium, középiskolai tanárjelöltek állami internátusa, Nyugat, 1920, 15-16, 817-818.

51 Franz Kräuter [Krauter Ferenc] (1885-?), 1905-ben az Eötvös Collegium II. éves hallgatója. Középiskolai tanár volt.

189