Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Széchenyi Ágnes: A. Nyugat német mása: Jung Ungarn, Berlin, 1911
szumban nagyságrenddel szerényebben szerepel. Csak a belső borítón tüntetik fel a nevét normál betűmérettel. Az imént említettük Vésziről, hogy noha tehetős sajtómágnás volt, annyira mégsem volt gazdag, hogy mecénási szerepet vállaljon. Nem így állt a helyzet az iparmágnás fiatalember esetében. Hatvány Lajosnak ezekben az években két német könyve jelent meg, 1908-ban Lipcsében a Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten című - Jules Lemaítre hangján megszólaló - pamfletje, disszertáció-naplója.27 Hatvány könyve komoly visszhangot vert Berlinben is, Budapesten is.28 Következő könyvét - Ich und die Bücher - már a berlini Cassirer Verlag adta ki 1910-ben. Feltételezzük, hogy Cassírerék bíztak Hatvány nevében, közreműködésében, s hogy a kiadó látott fantáziát a német-magyar folyóiratban is. (Nem tartjuk kizártnak, hogy a kiadó mellett Hatvány szintén fektetett pénzt a Jung Ungarnba. Egyelőre azonban semmit nem tudunk a folyóirat anyagi hátteréről.) Ugyanekkor Hatvány nagyobb németországi vállalkozást is remélt. „E napokban itt járt német kiadóm.” - írta Ady Endrének 1909 februárjában - „12 kötetes magyar írótárt tervezünk. Bródy, Gárdonyi, Tömörkény, Molnár, Mikszáth, Baksay, Szini-Jób, Ignotus, Bíró, Ambrus, [...] Herczeg. Novellák. [...] Még a dolog ki nem alakult. Vésziékhez vittem a kiadót, ki a könyvek felét Magyarországon szeretné eladni.”29 S ezután szó kerül a hivatalos intézményi kapcsolatok (akadémiák, casino, állami szubvenció) lehetőségéről is. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a könyv- sorozat tervében említett prózaírók egy kivétellel megjelentek a Jung Ungarn oldalain is. Más területről is van jelentékeny adatunk Hatvány Lajos, Vészi József és Cassírerék együttműködéséről, ez még a folyóiratuk megindulása előtti berlini magyar képzőművészeti kiállítás. A Jung Ungarn berlini kiadója, a Paul Cassirer Verlag a korszak modern kiadója volt. Bruno és Paul Cassirer 1898-ban alakult családi vállalkozása egy művészeti szalont is működtetett, mely az avantgárdot, a berlini szecessziót, a francia impresszionistákat, posztimpresszionistákat, különösen Vincent van Gogh és Cézanne műveit favorizálta, hozta divatba Berlinben. A berlini Sezessionban 1910 elején egy hónapon át tartó, az utolsó évtizedek legjava termését bemutató kiállítást rendeztek magyar művészek munkáiból. A kiállítás fő szervezői Meller Simon30 és Hatvány Lajos voltak. A magyar kiállítás pontos műtárgylistája nincsen meg, csak a kritikákból illetve egyéb 27 A könyv máig tartó hatását illetően lásd pl.: Szilágyi János György, Szirénzene: Ókortudományi tanulmányok, Budapest, Osiris, 2005.; Lásd még e kötet értékelését: Radnóti Sándor, Élet és Irodalom, 2005, 22. 28 Itthon Jászi Oszkár írt róla a Huszadik Században. 29 Ady Endre levelei: 2, i. m., 266. 30 Meller Simon (1875-1949), művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum munkatársa, a grafikai és szoborgyűjtemény fejlesztője. Meller Simon és Hatvány Lajos levelezését az MTA kézirattára őrzi. 185
