Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Balázs Eszter: A Magyar Figyelő frontembereinek bírálata és az értelmiségi szolidaritás példái a Nyugat íróinál
testesítette meg az örök megújulásra képes, a fiatalokra is nagy vonzerőt kisugárzó, Kernstokék generációját megelőző festőművészt.23 1911 márciusában Hatvány Majális-glosszáját követően Irodalmi céhrendszer címmel Ignotus a hatalomnak a művészet kérdéseibe való legkomolyabb beavatkozásként értékelte Tisza István Aía/'a/ís-jegyzetét, és az irodalom, illetve a kritika autonómiája nevében elhatárolódott tőle.24 Tisza István érvelésére pedig, miszerint a természet csodálatához nincs szükség a művészetek közvetítésére,25 Ignotus azzal felelt, hogy a természet szépségének a felfedezése a művészetnek köszönhető, és az egyidős a népfenség, az általános szavazati jog és az emberi jogok elvével, és ebből következik, hogy azok várják el a természet másolását a festőktől, akik nem néznek szembe a nagy társadalmi változásokkal.26 Ignotus írása válasz volt arra a Réz Mihály-cikkre is, mely egy héttel korábban jelent meg a Budapesti Hírlapban.27 Az újkonzervatív ideológiákra nyitott Réz azt vetette a radikálisok és a Nyugat szemére, hogy előítéletesek és csak elméletben demokraták, mert a „konzervatívokat” és a „reakciósokat” nem engedik művészeti kérdésekben nyilatkozni. Cikke azért is érdekes, mert a politikai és a szellemi élet összefonódásának szükségességét hirdeti; ez a „rokon- lelkek” a „vezérférfiak” illetve „kiváló egyéniségek” szövetségén keresztül válik realitássá. 23 Lengyel Géza, Rippl-Rónai József, Nyugat, 1911, 7. 2* Ignotus, Irodalmi céhrendszer, Nyugat, 1911, 5. - A Figyelő rovatban. Ignotus vitriolos cikkben támadt Tisza Istvánra akkor is, amikor ez utóbbi, Arany Jánosról tartott előadást, itt is kifogásolva a művészet szabályainak figyelmen kívül hagyását, akárcsak Szinyei esetén: „Tisza István grófot nyilván ugyanaz viszi Arany János felé, mint ami elfordítja a modern festőktől: a politikai indulat. [...] Csak nálunk van még meg az urakban az a naiv önbizalom, hogy beszélhetnek derűre-borúra akármit akármiről, mert az csak kitűnő lehet, mivel ők zseniális emberek.” - Ignotus, Az úr az irodalomban, Nyugat, 1912, 4. - A Disputa rovatban. 25 Tisza, Andrássy Gyula a művészetről, i. m. - Alexander Bernát is hozzászólt a festőművészet és a természet kapcsolatáról folyó vitához, amire pedig Tisza István reflektált, elmarasztalva „a kávéházi tájképtudósokat”. - Alexander Bernát, Kikfedezték föl igazán a természetet?, Magyar Figyelő, 1911. április-június. A Följegyzések rovatban.; Rusticus, Levél..., i. m. 26 Ignotus, Természet és művészet, Nyugat, 1911,6, 608. - A Figyelő rovatban. 27 Réz Mihály, Irodalmi céhrendszer, Budapesti Hírlap, 1911,47. - Bár megemlítette a Budapesti Hírlap egy januári támadását is, Ignotus azzal nem volt hajlandó foglalkozni, mondván, az túl sokfelé vagdalkozik. - Ignotus, Irodalmi céhrendszer, i. m., 503. - Hatványhoz írott levelében Ignotus a Magyar Figyelő pressziója miatti „összefogást” hangsúlyozta. - Ignotus levele Hatvány Lajoshoz, 1911. február 28. = Levelek Hatvány Lajoshoz, vál. és szerk Hatvány Lajosné, Budapest, Szépirodalmi, 1967, 112. 169
