Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
NYUGAT 1908-1919 - Balázs Eszter: A Magyar Figyelő frontembereinek bírálata és az értelmiségi szolidaritás példái a Nyugat íróinál
zött.17 Ignotus leszögezte, nem közömbös, hogy egy ország politikusai hogyan gondolkodnak a művészetről, ezért különösen fájdalmas, hogy a politikusi érdeklődést eddig elkerülő festészet nem racionális érvek mentén került hirtelen az érdeklődés középpontjába. Tisza István - „az ország egyik legműveltebb embere”, hangsúlyozta Ignotus - ugyanakkor nem racionálisan közelíti meg a legújabb magyar festészet kérdését. Ifjú Andrássy Gyulának - aki egykori koalíciós politikusként végül nem csatlakozott a Munkapárthoz, és számos politikai kérdésben differenciált álláspontot képviselt Tiszához képest, a dualizmus elkötelezett híveként azonban ő is tartott a demokratikus tömegmozgalmaktól - a Székely Bertalan-emlékkiállításon elmondott beszédéből vett idézettel (amit nem kizárt, hogy Ignotus írt a politikus számára),18 teljes szabadságot követelt a művészetnek. Ezzel jelezte: a politikának lehet véleménye a művészetről, de az csakis a művészet szabadságát tiszteletben tartó vélemény lehet. Lengyel Géza művészetkritikus, a Nyugat főmunkatársa 1914 elején szintén méltatta Andrássy Gyula műértését a Nyugatban, és elkötelezettségét a művészeti szabadság mellett a Műcsarnok Benczúr-jubileuma alkalmából,19 tehát a Nyugat írói közül néhányan a szabadelvű, dualizmuspárti, de nem Tisza István köréhez tartozó liberális politikussal rokonszenveztek.20 Hatvány Lajos több ízben Andrássy lapjában, a Magyar Hírlapban állt ki az irodalmi szabadság és autonómia ügye mellett. A Majális-ügyről szóló glosszájában Hatvány Lajos a hatalmi beavatkozással szemben az irodalom és a művészetek szolidaritását hangoztatta: „Én úgy érzem, ezt a tiszteletlenséget minden remekmű, melyet magyar valaha alkotott, sérelemnek érzi. Én, az irodalmár a Majális sérelmét Petőfin, Aranyon, Jókain keresztül érzem.”21 Hatvány Szinyei pályáját a „csüggedés”, „a tehetség ellen vétő” pályának nevezte. Hasonló kritikát fogalmazott meg a Nyugatban Bálint Aladár műkritikus is: Szinyei a Majális megfestése után megrekedt, visszatért földesúri teendőihez - „néha országgyűlési képviselő” is volt -, és szemben Rippl-Rónai Józseffel vagy Kernstok Károllyal, nem nevelte ki az újabb festőgenerációt.22 Lengyel Géza számára is elsősorban Rippl-Rónai, és nem Szinyei 17 Ignotus, Húszezer korona, Nyugat, 1911,4. - Ignotus azt is kihangsúlyozta, Szinyei egykor maga is a festészet meg nem értett úttörője volt, akinek művészetét másfél évtized alatt a világművészet változása és a közönség gyarapodó ismeretei végül igazoltak. 18 Lásd ehhez Fenyő Mario, A Nyugat hőskora és háttere, ford. Gellén József, Debrecen, Csokonai, 2001, 87. 19 Lengyel Géza, Andrássy és Benczúr, Nyugat, 1914,4. 20 Andrássy politikai portréjához lásd Magyarország története: 7,1890-1918, 2, főszerk Hanák Péter, Budapest, Akadémiai, 1988, 815-816, 833. 21 Hatvány Lajos, Tisza István a Majálisról: Pór Bertalan kiállítása a „Könyves Kálmánéban, Nyugat, 1914, 4. - A Figyelő rovatban. 22 Bálint Aladár, Szinyei Merse Pál mérlege, Nyugat, 1914, 4. - A Figyelő rovatban. 168
