Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)

ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija

Az új keletű értelmezés nemcsak egységesnek láttatja Kosztolányi felfogását, hanem igen határozott politikai jelentést rendel hozzá. Eszerint a „latin világosság” terminusa már nem a stílus vagy a szemlélet racionális beállítottságát, a József Attila által emlegetett „latin világosságú értelmet”* 145 jelöli, hanem az olasz fasizmussal való rokonszenvet,146 a magát fasisztának valló Pirandello méltatását,147 a „hivatalos” Mussolini-életrajz lefordítását.148 Kosztolányi - másokhoz (így Karinthy Frigyeshez vagy Molnár Ferenchez) hasonlóan - az 1920-as években valóban táplált illúziókat Mussolini iránt, aki kezdetben betartotta a parlamentáris játékszabályokat, és úgy tett, mintha éppen ő tudná féken tartani pártja szélsőségeseit.149 Magyarországi népszerűségét leginkább persze annak köszönhette, hogy a trianoni békediktátumot igazságtalannak nyilvánította, és bátorította a magyar revíziós politikát. De a későbbi fejlemények, a fasiszta korporativ állam kiépülése, Mussolini személyes diktatúrája és nagyhatalmi tervei (amelyek végül a Hitlerrel kötött szövetséghez vezettek) felülírták a korábbi várakozásokat. 1927 után Kosztolányi szövegeiben nem merül fel többé pozitív utalás az olasz politikára vagy vezérére.150 A „latin világosság” pedig csak egyetlen helyen, az Aurelius című novellában szerepel politikai jelentéssel.

csapatás históriája. Nem valószínű, hogy az önképzőköri incidenssel lenne kapcsolatban, a férjétől idézett önjellemzések (katolikus nyitottság, panteista teljesség, hitetlenség) az érett Kosztolányira vallanak.

145 József Attila, Kosztolányi Dezső = József Attila összes művei: 3, Cikkek, tanulmányok, vázlatok, sajtó alá rend. Szabolcsi Miklós, Budapest, Akadémiai, 1958,169-170.

146 Lengyel András arra a következtetésre jut, hogy „a Kosztolányi értelmezte »latin világossághoz« valamiképp hozzátartozik a fasiszta opció”. (Lásd: Lengyel, Kosztolányi „latin..., i. m., 69.)

147 Az 1926-ban Pirandellóval készített Kosztolányi-interjú modern kiadása: Kosztolányi Dezső, Szabadkikötő: Esszéka világirodalomról, szerk. Réz Pál, Budapest, Osiris, 2006,270-272. - Minthogy Kosztolányi azzal a fordulattal él kommentárjában, hogy Pirandello és Unamuno „Európában az új latin világosságot jelenti" Lengyel András számára magától értetődik a kapcsolat a latin világosság és a Pirandello által vállalt fasiszta gondolkodásmód között (vö.: Lengyel, Kosztolányi „latin..., i. m., 68-69.).

148 Margherita Sarfatti Mussolini élete című könyvét (a Duce előszavával) Kosztolányi 1927-ben lefordította. A zsidó származású, művelt Sarfattinak, aki Mussolini szeretője volt, jelentős szerepe volt a fasiszta mozgalom születésében és intellektuális holdudvarának kiépítésében. Az 1930-as évek derekán, az antiszemitizmus olaszországi feléledése után Sarfatti eltávolodott a mozgalomtól, 1938-ban Argentínába emigrált.

149 A nyugat-európai közvélemény még 1934-ben is nagyra értékelte, hogy Mussolini (ekkor) Ausztria önállóságát védte Hitlerrel szemben.

150 Az 1933-1934-es naplójában Kosztolányi eljátszik Mussolini keresztnevével: „Benito Mussolini - Bénító” (Kosztolányi Dezső, Levelek..., i. m., 836.), de ez lehet puszta nyelvi ötlet is.

120