Sárközi Éva (szerk.): Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról (Budapest, 2009)
ÁTTEKINTÉS - Veres András: Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija
10. Kosztolányi 1933-ban egyszerre tért vissza a Nyu.gatb.oz és szkeptikus, pesz- szimista álláspontjához. A PEN Klub élén ért kudarca ismét arról győzte meg, hogy a világ dolgaiba az irodalom nem tud beleszólni, és talán jobb is, hogy nem tud. E meggyőződését jól példázza, hogy amikor arról kérdezték, mit tegyen az író a háborúval szemben, azt válaszolta: a háború ellen tiltakozni erkölcsi kötelesség ugyan, „de annyit ér, mint ünnepélyes kiáltványt fölolvasni, hogy helytelenítjük a földrengést”.151 Ekkor írt Esti Kornél-szövegeiben nem győzi hangsúlyozni, hogy a világ valójában abszurditások sorozata, és „nem is az a hiba, hogy a világot kevés bölcsességgel kormányozzák. Az a hiba, hogy egyáltalán kormányozzák.”152 „Ne érts félre - írja másutt. - Én nem gyűlöltem az embereket. Csak bizonyos szomorú lemondással tekintettem rájuk, érzem az élet céltalanságát, s minden dolog viszonylagos voltát. [...] Én nem születtem arra, hogy megmentsem az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, az árvizet és döghalált.”153 A műveiben felmutatott képtelen helyzetekkel szemben a humorban próbál védelmet keresni. Az 1931-ben írt Aurelius című elbeszélés első pillantásra ellentmondani látszik a kormányzásról mondott lesújtó ítéletének. Valójában a császár bölcsessége éppen abban áll, hogy nem avatkozik bele túlságosan a történésekbe, felügyeli inkább, semmint irányítja birodalmát. Jó oka van erre: a novellában nyoma sincs az egyértelmű igazság olyasféle tételezésének, mint amivel a versben találkozunk. Igaz, most is „a rend, az értelem, a latin szépség" védelmében lép fel azok ellen, akik „Keletről hozott jelszavakkal” támadják mindazt, amiben Aurelius hisz és amit képvisel. De csak az értékek bizonyosak, az eszközök korántsem azok. Az utóbbiakról nem esik szó a versben. Ezért gondolom, hogy a sztoikus császár másként mutatkozik meg a novellában, mint a versben.154 A nyitó helyzet egy mindennapos incidens, amelynek híre mégis eljut a palotáig. Az őrjárat letartóztat egy tolvajnak vélt fiút, és amikor az tiltakozik, halálosan megsebzi. Az áldozat a császár barátjának, Marcellus szenátornak a fia. 151 Nyugat, 1934,23-24. - december; Modern kiadása: Kosztolányi Dezső, Nyelv és lélek, i. m., 573. 152 Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, 12. fejezet = Kosztolányi Dezső összes novellái: 2, összegyűjtötte és szövegét gondozta Réz Pál, Budapest, Szépirodalmi, 1981,189-190. - Az idézett gondolat jól érzékelteti, hogy miért nevezte magát Kosztolányi anarchistának. 153 Kosztolányi Dezső, Esti Kornél, 6. fejezet. = Uo„ 102. 154 Lengyel András vitatja ezt a megállapításomat (tanulmányom korábbi, a Kritika 2008/12. számában megjelent változata alapján). Úgy véli (Grüli Tiborra hivatkozva, alaptalanul), hogy a novella nem ellenképe a versnek, hanem folytatása-kibontása. Vö.: Lengyel, Kosztolányiról, avagy „művészet..., i. m., 95. - Én sem gondolom, hogy ellenképe, csak éppen a problematikája más. 121
